Tamar F. Barlam cikkei

Az aktív tuberculosist hagyományosan primernek vagy szekundernek tekintjük, a kettőt egymástól a fertőzéstől a klinikai tünetek kialakulásáig eltelt idő különbözteti meg. Ha a mellkasi röntgenfelvételen elsősorban az alsó tüdőlebenyekben mutatkoznak infiltrátumok, s ehhez nyirokcsomó-nagyobbodás és mellkasi folyadékgyülem társul, atípusos megjelenési formáról beszélünk, amelyet elsősorban a primer folyamatra tartanak jellemzőnek. A szekunder tuberculosist inkább felső lebenyi – úgymond, típusos – elváltozásokkal és caverna képződésével hozzák összefüggésbe.
Retrospektív tanulmányukban Geng és mtsai (2005) molekuláris ujjlenyomat technikák segítségével aszerint osztották két csoportra az eseteket, hogy friss, avagy reaktivált fertőzést lehet-e valószínűsíteni, majd az így kapott osztályozást összevetették a mellkasi röntgenen látható elváltozásokkal.

A légúti óriássejtes vírus (RSV) a kisgyermekek és a csecsemők alsó légúti fertőzéseinek leggyakoribb kórokozója. Szerepe az idős betegek légúti megbetegedéseinek létrejöttében kevésbé egyértelmű.Matematikai betegségmodellek alapján feltételezhető, hogy a vírus az Egyesült Államok 65 évesnél idősebb lakossága körében évente mintegy 10 000 halálesetért tehető felelőssé. A vakcinák és antivirális szerek kifejlesztésének nagy jelentőséget tulajdoníthatunk, de ehhez előbb pontosabban meg kell ismernünk az RSVfertőzés epidemiológiáját és felnőttkori egészségügyi következményeit.