Sally E. Shaywitz, MD, Bennett A. Shaywitz, MD cikkei

FÔ SZEMPONTOK

1. A dyslexia (más néven specifikus olvasási zavar) a tanulási zavarral küszködők legalább 80%-át érinti – ez alapján a leggyakrabban előforduló és legalaposabban tanulmányozott tanulási zavar.
2. Dyslexiában a megértéshez szükséges magasabb szintű kognitív és nyelvi funkciók (általános intelligencia, gondolkodás, szókincs, mondatszerkesztés) nem szenvednek zavart, hiszen a specifikus fonológiai hiba független a nem fonológiai jellegű nyelvi képességektől.
3. Nyelvi és olvasási zavarokat idézhetnek elő bizonyos nemhez kötött genetikai betegségek, például a Klinefelter-szindróma is, így speciális esetekben ezek kimutatására irányuló kivizsgálásra is szükség lehet.
4. A dyslexia egész életen át tartó kezelést igényel. A hatékony terápiás módszerek elsődleges célja a dyslexia hátterében álló fonológiai tudatosság fejlesztése.
5. Az olvasási zavar egyetlen csodagyógymóddal sem orvosolható, a közleményben ismertetett irányelvekre épülő kezelési módok azonban bizonyítottan hatékonyan segítik az olvasás képességéhez az ilyen gyermekeket.

Definíció és történeti áttekintés

A fejlődési dyslexia jellegzetes olvasási zavar, amely a pontos és folyékony olvasáshoz megfelelő intelligenciával és motivációval rendelkező gyermekek és felnőttek esetében váratlanul jelentkezik. Felnőtt korban észlelt dyslexiát elsőként a XIX. század második felében, gyermekkori fejlődési dyslexiát először 1896-ban írtak le. Az 1920-as években a dyslexia jellegzetességét – a betűk és szavak megfordítását – a látás zavarával magyarázták. A későbbi kutatások azonban megcáfolták e népszerű elképzelést, bebizonyítva, hogy a dyslexiás gyermekek rendszerint nem visszafelé látják a betűket és szavakat. Sokkal inkább a betűk megnevezése okoz nekik gondot, emiatt a „b” hangot gyakran „d”-nek ejtik, a szavakat fordítva olvassák ki (lát–tál).