Dr. Komoly Sámuel cikkei

Hogy lehet három, egymástól szak­mailag távol eső közleményt közös keretbe foglalni? A kapcsolódási pont az, hogy mindhárom gyakori neurológiai betegségeket, illetve tüneteket – tremor, szédülés, alvás alatti légzészavarok – tár­gyal. Bár mind a három területen jelentős paradigmaváltás zajlott le az elmúlt évti­zedekben, ennek ellenére a közlemények­ben leírtak jelentős része még mindig nem ment át kellően az orvosi köztudatba, sőt számos téves, elavult nézet uralkodik vonatkozásukban.

A neuromyelitis optica relapszusokban jelentkező, gerincvelő-gyulladás­sal (mielitisz) és látóideg-gyulladással (opticus-neuritisz) járó, autoimmun mechanizmussal létrejövő, kezelés nélkül súlyos, maradandó egészségká­rosodással járó vagy akár fatális kimenetelű kórkép. Megfelelő fenntartó kezelés mellett a betegség prognózisa jelentősen javítható.

A myasthenia gravis az ellenanyag mediálta autoimmun betegségek proto­típusa: a neuromuszkuláris junkció acetil-kolin-receptorainak működését gátló ellenanyagok hatására alakul ki a betegségre jellemző izomgyenge­ség, izomfáradékonyság. Hatásos terápiái csak az elmúlt 40 évben váltak széles körben elfogadottá. A jelenleg elérhető kezelésekkel a betegek döntő többsége egyensúlyban tartható, közel tünetmentes állapotban teljes érté­kű életet élhet. A betegellátás elsődleges szempontja a miaszténiás krízist provokáló tényezők kerülése.

Az idős betegek jelentős részénél agykérgi eredetű „késztetéses” (urgencia-) inkontinencia alakul ki, és ez nem kapcsolódik mindig primer demenciához. Fordítva, a dementálódó betegek inkontinenciájának szinte mindig van innervációs komponense. A Parkinson-kór, a Parkinson-plusz szindrómák sui generis tünete az inkontinencia. Az időskori inkontinencia vagy retenció miatt végzett műtétek tervezésekor tehát fontos mérlegelni a neurológiai eredet lehetőségét. Szomatikus vagy diszimmun neuropátiákban hólyag­ürítési zavar kialakulása extrém atípia, azonban autonóm neuropátiában (ami diabéteszben jellemző) kialakulhat vizeletretenció.