Gyukits György, dr. Rózsa János, Réthelyi János, dr. Stauder Adrienn, Susánszky Éva, Mészáros Eszter, Skrabski Árpád és prof. dr. Kopp Mária cikkei

Bevezetés

A tanulmányban arra a kérdésre keressük a választ, hogy a 40–49 éves (a továbbiakban: negyvenes) korcsoportba tartozó romák egészségi mutatóinak alakulásában milyen szerepet játszanak a szociális tényezők. Hipotézisünk szerint a szociális tényezők meghatározó jelentőségűek az egészségi állapotot illetően, míg a többi tényező hatása lényegesen kisebb, ha nem is elhanyagolható. Ez a megállapításunk korábbi terepkutatások tapasztalatain alapul,1 melyek érvényessége azonban azokra a településekre korlátozódik, ahol a kutatást végeztük, és semmiképpen sem általánosítható a teljes hazai roma népességre. Azok az adatok, amelyeket itt bemutatunk, a teljes magyarországi roma népességet reprezentáló kutatásból származnak, így lehetőséget adnak arra, hogy az egész roma népesség egészségi állapotáról fogalmazzunk meg állításokat.

A negyvenes korcsoport vizsgálatát azért tartjuk lényegesnek, mert Magyarországon ennek a korcsoportnak a halálozási mutatói, különösen a férfiak körében, rendkívül kedvezőtlenek, továbbá a roma részminta korcsoportjainak elemszámából látható, hogy az 50 évesek és annál idősebbek aránya nagyságrenddel kisebb a náluk fiatalabbakénál. Ez különösen szembetűnő, ha a nem romák korcsoportmegoszlásával vetjük össze (1. ábra). A romák korcsoport-összetételének sajátos alakulásában valószínűleg szerepet játszik az 50 évesnél idősebbeknek a teljes népesség azonos korcsoportjához viszonyított nagyobb arányú halálozása, ami szintén indokolja a negyvenes korcsoport vizsgálatát. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy erre a jelenségre más demográfiai folyamatok is hatással lehetnek, így például a termékenység.

A nemzetközi szakirodalomban számos tanulmány foglalkozik a különböző etnikai csoportok egészségügyi és szociális helyzetének összefüggésével. E kutatások legtöbbje szoros kapcsolatot állapít meg az egészségi állapot és a szociális helyzet között.2

Bár joggal tételezhetjük fel, hogy létezik ilyen összefüggés, a valóságos helyzet gyakran sokkal összetettebb. Előfordul, hogy az egészségi állapot különféle mutatóiból kiolvasható tendenciák ellentmondanak egymásnak. Hollandiában például az egyes etnikai csoportok mortalitási mutatói jobbak a többségi társadaloméinál (az etnikai kisebbségek körében hosszabb a születéskor várható átlagos élettartam), a morbiditási mutatóik viszont rosszabbak.3 Más szóval ez azt jelenti, hogy a vizsgált etnikai csoport tagjai hoszszabb ideig élnek, ám súlyos betegségekkel és ennek következtében több szenvedéssel kell együttélniük.