Prof. dr. Szekanecz Zoltán cikkei

A köszvény autoinflammatórikus betegség, kialakulásában az NLRP3 inflammaszóma és az interleukin-1 kiemelt szerepet játszik. A diagnosztiká­ban legfontosabb a mononátrium-urát kristály kimutatása, de érzékenyebb képalkotókkal a kristálylerakódás és a tofuszképződés is vizualizálható. A gyógyszeres kezelésre – a rohamoldásra és a fenntartó kezelésre – vo­natkozóan 2016-ban két új ajánlás is megjelent. A lényeg a húgysavszint célértékére való törekvés. A húgysavszintcsökkentés középpontjában ma is a xantin-oxidáz-gátlók (allopurinol, febuxostat) állnak. Nem szabad elfelej­tenünk az életmódi, diétás megfontolásokat sem, s tekintettel kell lennünk a vaszkuláris és metabolikus társbetegségekre.

Emellett – kombinációban, majd fenntartó ke­zelésként – hagyományos és biológiai immunszuppresszív szerek alkalma­zandók. Súlyosabb esetekben intravénás immunglobulin, plazmaferezis is adható. A legtöbb adat az ANCA-asszociált kisér-vaszkulitiszekre, valamint a nagyér-vaszkulitiszekre vonatkozik. Az utóbbi években megjelent terá­piás ajánlások jól használhatók a napi gyakorlatban.

A szerzők hálózati metaanalízisben hasonlították össze az egyes NSAID készítmények különböző dózisainak hatásosságát az artrózisos fájdalom kezelésében. A fájdalom és a fizikai funkció javulása szempontjából legha­tásosabbnak a 150 mg/nap dózisban adott diclofenac bizonyult.

Lancet, 2016. március

A gyulladásos reumatológiai kórképek időben elkezdett, hatásos kezelése során ma már a biológiai terápia nélküli, vagy akár a gyógyszermentes remisszió is elérhető az esetek egy bizonyos hányadában. Ezzel jelentősen csökkenthetjük a biológiai terápiás szerek lehetséges mellékhatásait és a gazdaságra rótt terheket is. A cikk a kezelés elhagyásával kapcsolatosan rendelkezésre álló irodalmi adatokat tekinti át.

Az itt következő közleménycsokor egybekötve nagyon fontos kérdést feszeget. Reumatológusként mindennap találkozunk azzal a közvéleményben is, de sajnos a szakmában és a döntéshozók között is elharapózott téveszmével, hogy a gyulladásos betegségek, így pl. az artritiszek, nem túl súlyos, fájdalmat ugyan okozó, de az életet nem veszélyeztető állapotok. Az elmúlt évtizedben nagyobb figyelem fordult a társbetegségek és azok kutatása felé.

A biológiai terápia áttörést jelentett az artritiszek kezelésében, de a növekvő betegszám és költség feltétlenül indokolja más, alternatív stratégiák, köztük a biohasonló termékek bevezetését. A biohasonló molekula a referenciakészítményével azonos hatékonyság és biztonságosság igazolása után, az orvos által indikált helyettesíthetőség elveinek megfelelően alkalmazható az ugyanolyan originális molekula helyett. A gyógyszercsoporton belüli automatikus patikai helyettesíthetőség szakmailag nem támogatható. A cikkben tárgyaljuk az indikációextrapoláció és az immunogenitás kérdéseit is.