Steven D. Stovitz, MD - Robert J. Johnson, MD cikkei

A vázizomzat sérüléseit gyulladásos természetűnek tartják, ezért kezelésükre gyakran rendelnek nem szteroid gyulladásgátló szereket. A gyulladás azonban a gyógyulási folyamat nélkülözhetetlen eleme, csökkentése akár kedvezőtlen hatású is lehet. Az íngyulladásnak nevezett ínsérülések valójában nem gyulladásos, hanem degeneratív elváltozások. A vázizomsérülések patofiziológiájának és gyógyulási folyamatának elemzése megkérdőjelezi a nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazását, jóllehet számos kezelési protokoll részét képezik. Mivel a nem szteroid gyulladáscsökkentőknek komoly mellékhatásaik vannak, nem feltétlenül ezeket kellene elsőként választani a vázizomsérülések kezelése során.

A vázizomzat sérülései miatt közel ugyanannyi beteg keresi fel háziorvosát, mint felső légúti betegségek kapcsán.1 A vázizomsérülések kezelésére az orvosok hajlamosak azonnal nem szteroid gyulladásgátló (NSAID) szert rendelni. Jelenleg a nem szteroid gyulladásgátlók az egyik leggyakrabban felírt gyógyszercsoport az Egyesült Államokban.

Széles körű alkalmazásuk ellenére megkérdőjelezhető, hogy valóban helyük van-e a vázizomsérülések kezelési protokolljában (nevezetesen a gyulladáscsökkentő hatás klinikai előnyeit vitatjuk). Bár eredetileg az aszpirinnél biztonságosabb alternatívaként kerültek forgalomba, a nem szteroid gyulladáscsökkentőknek súlyos emésztőszervi és egyéb mellékhatásaik vannak. Közleményünkben áttekintjük a vázizomsérülések patofiziológiáját és gyógyulási folyamatát, valamint a vázizomzat sokféle nem reumás jellegű sérülése esetén alkalmazott nem szteroid gyulladásgátlók hatékonyságával kapcsolatos klinikai tapasztalatokat.