Prof. Dr. Füzesi Kristóf cikkei

A "perinatalis" sebészet kérdését nem lehet elválasztani a praenatalis magzati diagnosztikától és annak gyermeksebészeti konzekvenciáitól.

A magzat ultrahang segítségével történő intrauterin követése láthatóvá tette az embryogenesist, és ennek kapcsán számos értékes ismeret gyűlt össze a magzat normális fejlődéséről és egyes anomáliák kialakulásáról. A megváltozott helyzet új dilemmákat vet fel, nevezetesen döntenünk kell a teendőkről.1,2 Az anomália típusának tisztázása után, a gyermeksebészi teendők szempontjából csoportosítva többnyire a következő lehetőségek jönnek szóba:

1. A fejlődési rendellenesség súlyos, korrekcióra nincs lehetőség, vagy csak palliatív beavatkozás lehetséges, amely rossz életminőséget vetít előre. Ezekben az esetekben a terhesség megszakítása mérlegelendő.
2. A fejlődési rendellenesség súlyos, intrauterin beavatkozás nélkül a károsodás a szülés idejére visszafordíthatatlanná válik.
3. A fejlődési rendellenesség súlyos, korrigálható, de a várhatóan jobb kimenetel feltétele a speciális felkészültség és intézeti háttér. Ilyen esetekben a legjobb "inkubátorban", magában az anyaméhben látszik célszerűnek a magzat elszállítása a megfelelő centrumba (in utero szállítás).
4. Olyan fejlődési rendellenességek, amelyeknek korrekciója nem sürgős, így a születés helye, körülményei és az adott intézmény adottságai nem befolyásolják annak kimenetelét.
   Crombleholme közleményében a "fetal treatment program" keretében, 4551 betegen végzett 12 865 ultrahangvizsgálatról és 221 konzultációról számol be. Az anomáliára gyanús magzatok 9,5%-ában megszakították a terhességet, 5%-ban végeztek intrauterin beavatkozást, és 37%-ban változtatták meg a szülés helyét az azonnali beavatkozás biztosítása céljából.