Samuel P. Gotoff, MD cikkei

FŐ SZEMPONTOK

1. A GBS okozta korai kezdetű betegség általában a megszületést követő első héten (többnyire 72 órán belül) jelentkezik. Az esetek 20%-áért felelős késői kezdetű GBS-betegség rendszerint a születést követő 1–4. héten lép fel, de ritkán akár 6 hónapos korban is előfordulhat.
2. A korai kezdetű betegségben szenvedő újszülöttek többsége már megszületéskor vagy röviddel később tüneteket mutat, ami méhen belül bekövetkezett fertőzést jelez.
3. A korai kezdetű GBS-fertőzés spektruma a tünetmentes bacteriaemiától a septicus shockig terjed. A betegséget légzési tünetek (tachypnoe, nyögdécselés, mellkasi behúzódás, apnoe, cyanosis), perzisztáló magzati keringés vagy akut respiratorikus distress szindróma és sepsis (shock, DIC, sokszervi elégtelenség) kísérheti.
4. GBS-hordozó várandós nő esetében a baktérium optimális meghatározásához speciális húslevestáptalajon történő tenyésztés szükséges mind a hüvelybemenetből, mind a végbélből.

Definíció

A B csoportú Streptococcust (GBS, group B Streptococcus) Nocard izolálta 1887-ben, és a szarvasmarhák mastitisét előidéző Streptococcus agalactiae-ként írta le. A tokkal rendelkező Gram-pozitív diplococcus véres agaron általában enyhe fokú béta-haemolysist okoz. A legtöbb törzs rezisztens bacitracinnal szemben. A streptococcusok szerológiai osztályozását a sejtfal poliszacharida komponense alapján Lancefield végezte el az 1930-as években. A GBS-organizmusokat később a típusspecifikus kapszuláris poliszacharidák és fehérjeantigének segítségével tovább differenciálták. A jelenlegi szerotípusok az alábbiak: Ia, Ib, Ia/c, II, III, IV, V, VI, VII és VIII.