Prof. dr. Cserháti Endre cikkei

Az ételekkel szembeni túlérzékenység, a táplálékok okozta kóros tünetek a leggyakoribb panaszok közé tartoznak. Látni fogjuk a továbbiakban, hogy a megalapozott, orvosilag igazolható valódi kórképek távolról sem ennyire mindennaposak.

Az ételekkel, táplálékokkal összefüggő problémák bizonyos hányada valódi allergia, egyéb esetekben gyakran találkozhatunk más mechanizmuson alapuló intoleranciákkal. Az emberiség félelme egyre kifejezettebbé válik a táplálékokban található, azoktól idegen, káros, betegségre hajlamosító anyagokkal szemben. A probléma aktualitását jelzi, hogy az International Herald Tribune 2003. június 11-i száma címlapon utal arra, hogy a civilizált országokban egyre gyakrabban fordulnak elő az ételekkel összefüggő nagy problémák által kiváltott „riadók”. Németországban például 155 esetben került sor ilyenre 2002-ben, leggyakrabban halakkal és kagylókkal kapcsolatban, de hús, gyümölcs, főzelék, zsiradék, tojás és számos egyéb ok is indokolta a hatóságok gyors beavatkozását. Az összes „riadó” 61%-át az ételekben található állatgyógyászati szerek és egyéb kémiai anyagok tették szükségessé, ezt követi a baktériumokkal és mikroorganizmusokkal történő szennyeződés (30%).

A társadalom széles köreiben nyugtalanságot kiváltó másik ok a genetikai módon megváltoztatott ételek fogyasztása. Így az egyén egyre kevésbé tudja, hogy valójában mit fogyaszt. Csak példaként említjük, hogy a magasabb kalóriatartalom érdekében mogyorógéneket juttatnak be rizsbe, így a rizs is előidézheti a mogyoróval szembeni allergiát. A burgonya télállóságát északi-tengeri halak génjei segítségével fokozzák, ezért a hallal szembeni allergia a burgonyafogyasztás hatására is felléphet. Ennek ellenkezőjére is van példa: sikerült olyan rizst termeszteni, amelyikből hiányzik az allergiát okozó fehérjekomponens.

Történeti adatok

Régi iratokban gyakran találkozunk ételallergiáról szóló orvosi és nem orvosi leírásokkal.1,2 Már Hippokratész felsorolja azokat az ételeket, amelyek a leggyakrabban váltanak ki túlérzékenységet (sajt, eper, dió, osztriga, kagyló, tojás, tej, hal). Ezt a felsorolást nagyrészt ma is elfogadhatjuk, talán a sajt az, amely más mechanizmussal – a füstölt sajtokban található tiramin révén – vált ki adverz reakciót.

Lucretius filozófiai értelemben használta mondását: „Quid nocet alteri, alteri iuvat” (ami az egyik embernek árt, az a másiknak használ). Ezt az állítást később mégis az étellel szembeni túlérzékenységre is alkalmazták. A megfogalmazás rímes mondásban is megjelenik a magyar nyelvben („Ami az egyik embernek étek, a másiknak méreg”).