kommentár Prof. dr. Forster Tamás cikkei

A stabil szívkoszorúér-betegség a szükséglet és kínálat egyensúlyának időleges felborulása, mely összefügghet ischaemiával, korábbi szívizom­infarktussal, illetve katéterezéssel vagy CT-angiográfiával igazolt plakkok jelenlétével. A kezelés részét képezi a kockázati tényezők kezelése, a trombocitagátlás és antianginás gyógyszerek adása. A kardiovaszku­láris rizikó optimalizálása nem képzelhető el életmódbeli változtatások és a kísérő betegségek kezelése nélkül. Minden esetben a sztatinterápia elindítása az első lépés, ha az nem ellenjavallt. A trombocitagátlás alapköve az acetil-szalicilsav, alternatívája a clopidogrel. Az antianginás szereket fokozatosan kell hozzáadni a terápiás sémához, béta-blokkolóval kezdve. Válogatott esetekben eredményes lehet a revaszkularizáció perkután co­ronaria-intervencióval vagy bypass grafttal.

Nincs ma olyan gyógymód, amely megtartott szisztolés funkcióval járó szívelégtelenségben bizonyítottan csökkentené a mortalitást és a morbiditást. A szisztolés szívelégtelenség prognózisát azonban többféle gyógyszerrel és eszközzel is sikerült javítani a jelenleg érvényben lévô szakmai irányelvek megjelenése óta. Súlyos szisztolés diszfunkció esetén az ACE-gátló és béta-blokkoló mellé adott kis dózisú aldoszteron-antagonista már a NYHA II súlyossági osztályban is csökkenti a halálozást és a hospitalizációk számát. Szisztolés szívelégtelenségben a 70/percnél nagyobb szívfrekvencia független kockázati tényezô. Ha ez a béta-blokkoló maximális tolerált adagja mellett is fennmarad, ivabradinnal csökkenthetjük a szívelégtelenséggel összefüggô kórházi felvételek számát. A vaspótlás javítja a tüneteket és a terhelhetôséget, függetlenül attól, hogy anémiás-e a beteg. Súlyos szisztolés diszfunkció és széles QRS-komplexus esetén megfontolandó a kardiális reszinkronizációs kezelés.