U. C. Hoppe cikkei

Nincs ma olyan gyógymód, amely megtartott szisztolés funkcióval járó szívelégtelenségben bizonyítottan csökkentené a mortalitást és a morbiditást. A szisztolés szívelégtelenség prognózisát azonban többféle gyógyszerrel és eszközzel is sikerült javítani a jelenleg érvényben lévô szakmai irányelvek megjelenése óta. Súlyos szisztolés diszfunkció esetén az ACE-gátló és béta-blokkoló mellé adott kis dózisú aldoszteron-antagonista már a NYHA II súlyossági osztályban is csökkenti a halálozást és a hospitalizációk számát. Szisztolés szívelégtelenségben a 70/percnél nagyobb szívfrekvencia független kockázati tényezô. Ha ez a béta-blokkoló maximális tolerált adagja mellett is fennmarad, ivabradinnal csökkenthetjük a szívelégtelenséggel összefüggô kórházi felvételek számát. A vaspótlás javítja a tüneteket és a terhelhetôséget, függetlenül attól, hogy anémiás-e a beteg. Súlyos szisztolés diszfunkció és széles QRS-komplexus esetén megfontolandó a kardiális reszinkronizációs kezelés.