Géczi Lajos cikkei

A prosztatadaganat kezelésében az utóbbi évtized jelentős fejlődést eredményezett, javultak a daganat felismerésének lehetőségei azáltal, hogy pontosabb diagnosztikai módszerek állnak rendelkezésre. A nem metasztatikus daganat gyógyítási esélyei is javultak a fejlődő sugárterápia és az egyre hatékonyabb sebészi megoldások következtében. Ennek ellenére jelentős azon betegek száma, akiknél a lokális ellátás ellenére progresszió alakul ki, vagy már a diagnózis felállításakor metasztatikus a betegség. A kasztrációrezisztens prosztatarák kezelésében az elmúlt öt év során 6 új hatóanyag került törzskönyvezésre. Ezek közül kettő az androgén tengelyt célzó kezelések közé tartozik, a többi hatóanyag, illetve terápiás eljárás: immunterápia, kemoterápia, izotópkezelés és a RANK-ligand gátlása. Az új kezelések kapcsán számos kérdés merül fel. Közleményünk célja előrehaladott prosztatadaganatban stádiumok (hormonnaiv/hormonérzékeny metasztatikus, kasztrációrezisztens nem metasztatikus, kasztrációrezisztens oligo- és multimetasztatikus) szerint a már egyértelmű evidenciák ismertetése, az új fejlesztések bemutatása, nyitott kérdések megvitatása. Magyar Onkológia 59:229–240, 2015

Kulcsszavak: androgéndeprivációs terápia, kasztrációrezisztens prosztatadaganat, abirateron, enzalutamid, rádium-223, kezelési algoritmus

A fiatal férfiak leggyakoribb szolid tumora a hererák. A kemoterápiás kezelés előrehaladott esetekben is igen jelentős javulást eredményez, a teljes gyógyulás elérheti akár a 95%-ot is. Ezt a kedvező gyógyulási arányt azonban csak a nagy tapasztalattal bíró centrumok tudják elérni, ezért világszerte az a törekvés, hogy a heredaganatos betegeket kiemelt centrumokban kezeljék. A gyógyulás legfontosabb prediktív faktora a terápiás protokoll szigorú betartása. Esetbemutatásunkban onkológiailag kezelhetetlennek tartott betegnél, szakmai revíziót követően, az aktuális protokoll betartásával értünk el gyógyulást. Esetünkkel szeretnénk rávilágítani arra, hogy a heredaganatos betegek kezelése kapcsán milyen szakmai nehézségek merülhetnek fel. Magyar Onkológia 58:225–228, 2014

Kulcsszavak: metasztatikus, heredaganat, kezelhetetlen

A prosztatarák a férfiak egyik leggyakoribb rosszindulatú daganatos betegsége, és vezető szerepet játszik a férfiak rákhalálozásában. Az áttétes prosztatarák 85-90%-ában csontáttét igazolható. A kasztrációrezisztens prosztatarák csontáttéteinek új kezelési lehetősége a denosumab monoklonális antitest és az Ra-223 klorid (223RaCl2) izotóp alkalmazása. Közleményünk a csontáttétek kezelési lehetőségeit foglalja össze, kiemelve a denosumab és Ra-223-klorid (223RaCl2) izotóppal kapcsolatos új eredményeket, a regisztrációs fázis III vizsgálat alapján. A közlemény aktualitását a finanszírozás várható változása adja. Magyar Onkológia 58:199–203, 2014

Kulcsszavak: prosztatarák, csontáttét, célzott kezelés, radioizotóp-kezelés

Magyarországon jelenleg a metasztatikus, kasztrációrezisztens prosztatarák (mCRPC) terápiájában poszt-docetaxel alkalmazásban enzalutamid, abirateron és cabazitaxel hatóanyagok rendelhetőek. Célunk a Magyarországon 2013-ban törzskönyvezett enzalutamid klinikai hatásosságának és biztonságosságának elemzése és összehasonlítása abirateronnal és cabazitaxellel, szisztematikus irodalomkeresés és randomizált, kontrollált vizsgálatok (RCT) metaanalízissel végzett direkt és indirekt összehasonlítása módszerével. Mindhárom hatóanyag esetében 1 1 RCT került beválogatásra. A három hatóanyag minden elsődleges és másodlagos végpontban szignifikánsan hatásosabbnak bizonyult a placebónál. Az enzalutamidkezelés a betegek medián túlélését 4,8 hónappal hosszabbította meg. Az indirekt összehasonlításba csak az enzalutamidot és az abirateront vontuk be, a cabazitaxel esetében nem volt közös komparátor. A két terápia között nem találtunk szignifikáns eltérést sem az elsődleges végpontban (túlélés) (HR: 0,97, 95% KI: 0,75–1,25), sem a nemkívánatos események tekintetében. Három másodlagos végpontban az enzalutamid szignifikánsan hatásosabb az abirateronnál: prosztataspecifikus antigén (PSA) progresszióig eltelt idő (HR: 0,43, 95% KI: 0,31–0,59), radiológiai progressziótól mentes túlélés (HR: 0,6, 95% KI: 0,5–0,72) és PSA-választ adók aránya (RR: 7,48, 95% KI: 2,83–19,72). Az enzalutamid klinikailag kedvező hatású és alkalmazása biztonságos poszt-docetaxel mCRPC kezelésében. Az indirekt összehasonlítás alapján az enzalutamid- és az abirateronkezelés klinikai hatásossága és biztonságossága hasonló. Magyar Onkológia 58:189–197, 2014

Kulcsszavak: kasztrációrezisztens prosztatarák, enzalutamid, abirateron, cabazitaxel, metaanalízis

A szerzők a hazai irodalomban elsőként ismertetik Stauffer-szindrómában szenvedő beteg sikeres sunitinibkezelését. Stauffer szindróma alatt azt a paraneopláziás jelenséget értjük, mely során vesedaganatos betegeknél emelkedett a szérum alkalikusfoszfatáz- és transzaminázértéke anélkül, hogy a májban metasztázist lehetne kimutatni. Esetünkben a többszörösen recidiváló hashártya-metasztázis miatt sunitinibkezelésben részesülő betegnél a kezeléssel összefüggő hypertonia, grade 2-es kéz-láb szindróma (hand-foot syndrome, HFS), hypothyreosis alakult ki. Mindhárom mellékhatás biomarkere a sunitinibkezelésre jól reagáló betegcsoportnak. A magas GGT- és ALP-szint hátterében egyéb kórképeket sikerült kizárni, a jelenséget Stauffer-szindrómának tartjuk. Esetünkben azt tapasztaltuk, hogy az ismert biomarkerek mellett a szérum-GGT-, -ALP-szint változása jól korrelált a metasztatikus vesesejtes carcinoma regressziójával. Magyar Onkológia 58:162–165, 2014

Kulcsszavak: Stauffer-szindróma, sunitinib, komplett remisszió

Tisztelt Olvasóink!
A Magyar Onkológia című folyóirat a Magyar Onkológusok Társasága hivatalos lapja, amelynek idei második tematikus számát tartja kezében az Olvasó. A sarcoma (58. évf. 1. szám) bemutatása után ebben a számban az uroonkológiával kapcsolatos közlemények találhatók. A szám csak a társszakmák együttműködésével jöhetett létre, mely jól szemlélteti ennek szakmai szükségességét is. A szerzők a felkérésnek boldogan tettek eleget, öröm volt velük együtt dolgozni.

Az utóbbi évtizedekben a molekuláris pozitronemissziós tomográfia/komputertomográfia (PET/CT) képalkotás széleskörű elterjedése nagy előrelépést jelentett a daganatdiagnosztikában. Tekintettel az anatómiai és funkcionális adatok együttes megjelenítésére, a multimodális PET/CT és a single photon emission CT (SPECT)/CT klinikai jelentősége egyre nő. A 18F-fluorodezoxiglükóz (18F-FDG) tracerrel végzett PET-vizsgálatok jelentősége számos klinikai kérdésben bizonyított, beleértve az uroonkológiai betegségeket. Mivel az urológiai daganatok nem mindegyike, vagy csak minimális mértékben halmozza a 18F-FDG-t, tekintettel a benignusabb viselkedésükre, alternatív PET tracereket fejlesztettek ki biztató klinikai eredményekkel. A jelenleg fejlesztés alatt álló tracerek megjelenése mellett a közeljövőben új radiofarmakonok megjelenése várható, és célzott kombinálásukra is sor kerülhet. A jövőben egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a multiparametrikus mérések, a multitracer technikák és a PET/mágneses rezonancia (PET/MR) multimodális technológia megjelenése. Magyar Onkológia 57:282–296, 2013

Kulcsszavak: uroonkológiai megbetegedések, PET/CT, PET/MR, tracerek