Gődény Mária cikkei

A nőgyógyászati tumorok stádiummeghatározása, mely a klinikai és patológiai vizsgálatokon alapszik, a képalkotói technikák fejlődésével pontosabbá vált. Új MR módszereket vezettek be, melyek funkcionális, szövetspecifikus, molekuláris információval szolgálnak a kiváló anatómiai és a kontrasztfelbontás mellett, melyet a magas felbontású morfológiai mérésmódok nyújtanak. A diffúziósúlyozott MRI (DW-MRI) képalkotása a vízmolekulák mozgékonyságán alapszik, és a szövetek sejtdenzitásáról, a sejtmembrán integritásáról informál. A diffúziós koefficiens (apparent diffusion coefficient, ADC) meghatározásával kvantitatív adatokat is nyerhetünk. Endometriumcarcinománál a DW MRI a myometrium inváziójának meghatározására pontos mérésmód, főleg azokban az esetekben, ha a tumor T2-súlyozott jelintenzitása a normális myometriumtól nem különül el és a kontrasztanyag alkalmazása kontraindikált. Az uteruson kívüli tumoros infiltráció, a peritoneális metasztázisok jól meghatározhatók a DW-MRI-vel. A nyirokcsomóstátusz a túlélés legfontosabb prediktív faktora. A CT és az MRI is metasztatikus nyirokcsomók kimutatására alacsony szenzitivitású (70–80%). A DW-MRI ígéretes módszer a benignus és a malignus nyirokcsomók elkülönítésére, szenzitivitása 87%, specifitása 80%. A dinamikus kontraszthalmozó MRI (DCE-MRI) az angiogenezis markere, a szövetek vaszkularizáltságáról informál. Endometriumcarcinoma stádiummeghatározásában a T2-súlyozott, valamint a DCE-MRI-szekvenciák együttes alkalmazásakor az MRI pontossága 90% körül van. A DCE-MRI hasznos módszer a benignus és a malignus petefészektumorok elkülönítésében, a tumor kiterjedésének meghatározásában és a peritoneális carcinomatosis kimutatásában is. Magas evidenciával alátámasztva a multiparametrikus MRI a legpontosabb diagnosztikus módszer a cervixcarcinoma stádiumának meghatározásában, pontossága 90% fölött van. A tumor parametrialis invázióját a klinikai vizsgálat 78%-os, a CT-vizsgálat 71%-os, az MRI 92%-os pontossággal mutatja ki. A DCE MRI és a DW-MRI ígéretes képalkotói biomarkerek a terápia hatékonyságának korai felmérésére, reziduális és recidív tumor kimutatására is. Magyar Onkológia 59:216–227, 2015

Kulcsszavak: nőgyógyászati daganat, képalkotói biomarkerek, diffúziósúlyozott MRI (DW-MRI), dinamikus kontrasztanyagos MRI (DCE-MRI), multiparametrikus MRI

A colorectalis carcinoma (CRC) diagnosztikus és terápiás ellátása az utóbbi évtizedben megváltozott. A képalkotók szerepe alapvetővé vált, alkalmazásuk a guideline-ok által ajánlott. A rectumdaganatok korszerű kezeléséhez a stádium pontos meghatározása, a terápia hatékonyságának vizsgálata, a reziduális és recidív tumor kimutatása szükséges. Megfelelő technikai feltételek biztosítása mellett a mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) nyújtja azt az információt, mely alapján ki lehet jelölni a terápiás utakat. A magas felbontást nyújtó MR mérések térképet jelentenek és az új mérések funkcionális információt nyújtanak, molekuláris viszonyokról tájékoztatnak. A diffúziósúlyozott MRI (DW-MRI) a tumorvolumen meghatározásában, a terápia hatékonyságának kimutatásában ígéretes. A perfúziós dinamikus kontrasztos MRI (P-DCE-MRI) hasznosságát a terápia hatékonyságának korai felmérésében vizsgálják. A biokémiai analízist végző mágneses rezonancia spektroszkópia (MRSI) alkalmazhatósága CRC-nál kutatás tárgyát képezi. Vizsgálják az MR és a pozitronemissziós tomográfia (PET) hardver fúziójával létrehozott MR/PET klinikai hasznosságát is. A komputertomográfiás kolonográfia (CTC) diagnosztikus értéke mind a CRC, mind a polipok kimutatásában bizonyított. Magyar Onkológia 59:184–192, 2015

Kulcsszavak: colorectalis carcinoma, funkcionális MRI, diffúziósúlyozott MRI, perfúziós dinamikus kontrasztos MRI, komputertomográfiás kolonográfia

A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) utóbbi években tapasztalható gyors fejlődése egyrészt a terápia igénye szerint, másrészt a technikai lehetőségek alapján új perspektívát nyitott az onkológiai képalkotásban. Fej-nyaki daganatoknál a szervmegtartó terápiás protokollok bevezetésével a képalkotók szerepe még fontosabbá vált. Az új terápiás módozatok (a sugárterápia fejlődésével, új kemoterápiás protokollok bevezetésével) a még pontosabb anatómiai információ mellett több tumorkarakterisztikus és prognosztikai információt igényelnek. A magas térerejű (3 Tesla) berendezéseken készülő multiparametrikus anatómiai és funkcionális MR-vizsgálatok tumorra specifikus MRI biomarkereket határoznak meg, a paraméterek kvantitatív változásait vizsgálják és a terápia hatékonyságáról korán tájékoztatnak. A diffúziósúlyozott MRI (DW-MRI) sejtszintű információval szolgál, a sejtsűrűségről és a sejtmembrán integritásáról tájékoztat. A módszer magas specifitása, magas negatív prediktív értéke alkalmassá teszi a tumor kimutatására. A diffúziógátlás mértéke ADC (apparent diffusion coefficient) értékkel mérhető, mely a mágneses tér erősségétől független. Az irodalomban a DW-MRI pontosságát 90% körül határozzák meg, a benignus-malignus tumor elkülönítésének ADC határértékét 0,700–1,200×10–3 mm2/s egységben közlik, de nincs közösen elfogadott ADC-küszöbérték a benignus és malignus szövetek elkülönítésére. A dinamikus kontraszthalmozó MRI (DCE-MRI) az angiogenezisről tájékoztat, a szövetek vaszkularizációjáról informál. A neoangiogenezis megváltoztatja a fiziológiás áramlási paramétereket, s ennek révén az MR vizsgálat kontraszthalmozásának változását eredményezi. A magas malignitású vagy előrehaladott stádiumú tumorok megnövekedett vérvolumene, érfal-permeabilitása és a fokozott perfúzió szemikvantitatív vagy kvantitatív módon elemezhető. A mágneses rezonancia spektroszkópiás képalkotás (MRSI) molekuláris szinten biokémiai analízist tesz lehetővé. Az eredmények biztatóak, bár további kutatás szükséges arra vonatkozóan, hogy vajon az MRSI alkalmas-e arra, hogy kimutasson vagy kizárjon rákos elváltozást olyan esetekben is, amikor a konvencionális MRI és az egyéb funkcionális képalkotó módszerek nem tudnak állást foglalni. A funkcionális MR-képalkotás fontosságát számos tanulmány demonstrálja a fej-nyaki régióban a benignus-malignus tumorok elkülönítésében, a sugárterápiára, kemoterápiára adott válaszreakció mérésében, a reziduális vagy recidív tumor kimutatásában, valamint perfúziós és diffúziós adatok prognosztikai szerepében. Nehézséget jelent, hogy a benignus és a malignus elváltozások között átfedés van, és hogy a funkcionális MR mérések rutindiagnosztikába való bevezetése napjainkban is validálás alatt van. A funkcionális MR-mérések a magas minőséget biztosító multiparametrikus MRI-nek hasznos alkotói, azáltal, hogy fontos kiegészítő biológiai, molekuláris információval szolgálnak, segítve a magas felbontású anatómiai képalkotást. Magyar Onkológia 58:269–280, 2014

Kulcsszavak: funkcionális MRI, diffúziósúlyozott MRI, dinamikus kontrasztos MRI, MR spektroszkópia, MR-biomarker