Photodermatosisok – diagnózis és terápia

Főbb tézisek:

1. A photodermatosisok olyan megbetegedések, amelyek keletkezését, illetve fellángolását különféle hullámhosszú napfény vagy mesterséges sugárzás váltja ki.
2. A kóreredet alapján elsődleges és másodlagos photodermatosisokat különböztetünk meg.
3. A tárgyalt kórképek felismerésében a fényérzékenységi vizsgálatok játszanak döntő szerepet.

A napsugárzás számos betegséget befolyásol közvetlen vagy közvetett módon. Kiválthatja magát a betegséget, annak fellángolását, vagy éppen a gyógyulást, mint például a psoriasis esetében. A napsugárzással összefüggő heveny és krónikus bőrreakciók széles skálán mozognak a napégéstől a fototoxikus és fotoallergiás megbetegedéseken át a jó- és roszszindulatú krónikus fényártalmakig (elastosis, bazálsejtes carcinoma, spinocelluláris carcinoma, és részben a malignus melanoma).

A photodermatosisok (fény-dermatosisok, heliotrop bőrártalmak) hátterében a bőrnek a napfénnyel (legtöbbször az ultraibolya [UV] sugarakkal) szembeni, minőségi értelemben rendellenes reakciója áll. Létrejöttükben endogén vagy exogén fotoszenzibilizáló faktorok játszanak közre. Az elsődleges fény-dermatosisok között megkülönböztetünk idiopathiás formákat, amelyekben még ismeretlen a túlérzékenységet kiváltó tényező, és olyan elsődleges fény-dermatosisokat, amelyekben ismerjük a szenzibilizáló faktort.

Az említett elsődleges photodermatosisok mellett, amelyek döntő patogenetikai tényezője az elektromágneses sugárzás, ismerünk másodlagos photodermatosisokat is, amelyeket a napfény indukálhat, de kóreredetük máshol keresendő (mint a konkrét esetben, lásd 25. oldal). Ez utóbbiak gyakorta belgyógyászati és reumatológiai megbetegedések, például autoimmun kórképek, mint a lupus erythematodes, a dermatomyositis és a pemphigus vulgaris, vagy anyagcsere-betegségek, mint a porphyriák és a pellagra, esetleg enzimdefektuson alapulnak, mint a xeroderma pigmentosum.