P. Lehmann cikkei

Főbb tézisek:

1. A photodermatosisok olyan megbetegedések, amelyek keletkezését, illetve fellángolását különféle hullámhosszú napfény vagy mesterséges sugárzás váltja ki.
2. A kóreredet alapján elsődleges és másodlagos photodermatosisokat különböztetünk meg.
3. A tárgyalt kórképek felismerésében a fényérzékenységi vizsgálatok játszanak döntő szerepet.

A napsugárzás számos betegséget befolyásol közvetlen vagy közvetett módon. Kiválthatja magát a betegséget, annak fellángolását, vagy éppen a gyógyulást, mint például a psoriasis esetében. A napsugárzással összefüggő heveny és krónikus bőrreakciók széles skálán mozognak a napégéstől a fototoxikus és fotoallergiás megbetegedéseken át a jó- és roszszindulatú krónikus fényártalmakig (elastosis, bazálsejtes carcinoma, spinocelluláris carcinoma, és részben a malignus melanoma).

A photodermatosisok (fény-dermatosisok, heliotrop bőrártalmak) hátterében a bőrnek a napfénnyel (legtöbbször az ultraibolya [UV] sugarakkal) szembeni, minőségi értelemben rendellenes reakciója áll. Létrejöttükben endogén vagy exogén fotoszenzibilizáló faktorok játszanak közre. Az elsődleges fény-dermatosisok között megkülönböztetünk idiopathiás formákat, amelyekben még ismeretlen a túlérzékenységet kiváltó tényező, és olyan elsődleges fény-dermatosisokat, amelyekben ismerjük a szenzibilizáló faktort.

Az említett elsődleges photodermatosisok mellett, amelyek döntő patogenetikai tényezője az elektromágneses sugárzás, ismerünk másodlagos photodermatosisokat is, amelyeket a napfény indukálhat, de kóreredetük máshol keresendő (mint a konkrét esetben, lásd 25. oldal). Ez utóbbiak gyakorta belgyógyászati és reumatológiai megbetegedések, például autoimmun kórképek, mint a lupus erythematodes, a dermatomyositis és a pemphigus vulgaris, vagy anyagcsere-betegségek, mint a porphyriák és a pellagra, esetleg enzimdefektuson alapulnak, mint a xeroderma pigmentosum.

Anamnézis

A 42 éves nőbeteg 15 éve visszatérő a bőrelváltozásokat észlelt nyakán, karján, vállain és a törzsén. Időnként erythema jelent meg az arcán, elsősorban az orcák területén. A tünetek rendszerint a nyári hónapokban lángoltak fel. Általános tünetként kis mértékű fáradékonyság és ízületi fájdalmak jelentkeztek. Az utóbbi években alkalmazott lokális kortikoszteroid-kezelés átmenetileg enyhítette, olykor megszüntette a bőrtüneteket. Öt évvel ezelőtt a praxisban psoriasis diagnózisa alapján fototerápiával próbálkoztak, de félbehagyták, mert a betegség rosszabbodásához vezetett. Egy ízben a nyaralás alatti masszív napfény-expozíció a dermatosis heves fellángolását váltotta ki, amely kifejezett levertséggel, ízületi fájdalmakkal és rossz közérzettel párosult. Ekkor került klinikánkra a beteg.

Vizsgálati eredmények

Az arc bőrén, elsősorban az orcák területén tömött tapintatú erythema mutatkozott (1. ábra). A háton és a felkarokon, valamint a dekoltázs területén erythemás, összefolyó papulákat, részben hámló, anuláris erythemát figyeltünk meg.

A kórszövettani vizsgálat során ortokeratotikus, helyenként kompakt szaruréteget láttunk részleges parakeratosissal. Az epithelium enyhén atrófiás volt, kifejezett vakuolás degenerációval a dermis és az epidermis határán. Az irharétegben perivaszkuláris és periadnexiális lymphocytás beszűrődések és mellettük mucinlerakódások mutatkoztak.