Radiológiai eljárások gasztrointesztinális vérzés esetén – diagnosztika
Főbb tézisek:
- A nehezen felderíthető forrásból eredő gasztrointesztinális vérzések prognózisa rossz. Ilyen jellegű vérzés esetén transzpapilláris vérzéssel járó haemosuccus pancreaticusra, legtöbbször duodenális vérzéssel járó aortoenteralis fistulára és zsigeri aneurysma erosiós vérzésére kell gondolnunk.
- Az okkult gasztrointesztinális vérzések radiológiai diagnosztikájában három módszer játszik kiemelkedő szerepet: a DSA berendezéssel végzett szelektív/szuperszelektív katéteres angiográfia, a mágneses rezonancián alapuló eljárások (köztük az MR-angiográfia és az MR-cholecysto-pancreatographia), valamint a multislice spirál CT, amely közvetlen CT-mesentericographia formájában végezve adja a legjobb eredményt.
A gasztrointesztinális (GI) vérzések gyakori problémát jelentenek a sürgősségi diagnosztikában. Az esetek 70–80%-ában a gyomor-bél huzam felső részének léziói állnak a vérzés hátterében.
Az emésztőcsatorna felső részében a fekélyek, a Mallory–Weiss-szindróma és a nyelőcsővarixok, az alsó szakaszon pedig a diverticulumok, a gyulladások, az angiodysplasiák és a malignus daganatok a leggyakoribb vérzésforrások.
A kórkép letalitása 10–15%, de a tanulmányozott betegpopulációtól függően nagy ingadozást mutathat.19 A letalitást az életkor, a kísérő megbetegedések, a vérveszteség súlyossága és a vérzés Forrest szerinti stádiuma határozzák meg.9,5 A diagnosztika és a kezelés elsőként választandó módszerei az endoszkópos eljárások, amelyek segítségével a GI vérzések nagy többsége bizonyítható, lokalizálható és kezelhető.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
