A D3 vitamin felülmúlja a D2-t

Egy randomizált, kontrollált,kettős-vak vizsgálatban a szérum 25(OH)D szintje 8 hét alatt szignifikánsan magasabb lett azokban a betegekben, akik napi 50 µg D₃ vitamint kaptak, mint akik ugyanennyi D₂-t vagy placebót (89,2 nmol/l versus 67,8 nmol/l és 32,1 nmol/l, p<0,01). Erről számoltak be Jutta Dierkes, PhD, a norvégiai Bergeni Egyetem munkatársa és kollégái a Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism online számában. Emellett azt találták, hogy a D₂ vitamin adása csökkentette a D₃ vitamin szintjét.

„Fő eredményünk az, hogy a D₃ vitamin hatásosabban növelte a 25(OH)D szintjét, mint a D₂ vitamin’ – írták a szerzők. „A specifikus hidroxilált forma szintjét mérve ki tudtuk mutatni, hogy a fenti különbség mögött az rejlik, hogy a D₂ vitamint kapó személyekben jelentősen csökkent a 25(OH)D₃ szintje.”

Régi vita, hogy a D vitamin két formája bioekvivalens-e. Egyes vizsgálatok szerint a D₂ vitamin – az ergokalciferol, amely főleg növényekben, s ezeken belül is elsősorban gombákban található – biológiailag kevésbé aktív, mint a D₃ vitamin, más néven kolekalciferol, amely állatokban található, és az emberi bőr is ezt termeli.

Dierkes és kollégái szerint fontos tudni, hogy melyik forma hatásosabb, tekintve, hogy a D vitaminhiány igen széles kört érint. Ezért végezték el randomizált, kontrollált, párhuzamos csoportos vizsgálatukat, amelynek során 8 héten át 2000 NE D₃, illetve D₂ vitamint vagy placebót kaptak a betegek. A vizsgálatot télen végezték, nagy magasságban, ahol gyakorlatilag nincs UV-B sugárzás.

A vizsgálat kezdetén, a gyógyszeradagolás előtt a teljes 25(OH)D koncentráció 40,2 nmol/l volt, s a csoportok közt nem volt különbség. Ez azt jelezte, hogy az egészséges, fiatal kísérleti alanyok körében nagyon elterjedt volt a szuboptimális D vitamin státusz.

A 8. hét végére mindkét D vitamin csoportban szignifikánsan emelkedett a 25(OH)D szintje, míg a placebo csoportban csökkent. A szintek azonban mindhárom csoportban különböztek egymástól, s a legnagyobb emelkedést a D₃ vitamint kapókban tapasztalták (p<0,01).

A vizsgálat kezdetén a D₂ vitamin szintje a legtöbb személyben a mérhetőség határa alatt volt, s detektálható csak azokban lett, akik D₂ vitamint kaptak.

A D₃ vitamint kapókban a 25(OH)D₃ szint szignifikánsan emelkedett a vizsgálat folyamán (41,5 nmol/l-ről 88 nmol/l-re 8 hét alatt, p<0,01), azonban a D₂ vitamint kapókban a 25(OH)D₃ szintje szignifikánsan csökkent (36,4 nmol/l-ről 16,6 nmol/l-re, p<0,01), s ugyanez történt a placebo csoportban is (39,4 nmol/l-ről 31,1 nmol/l-re,p<0,01).

A szerzők szerint legérdekesebb eredményük az volt, hogy a D₂ vitamin csoportban igen nagy mértékben csökkent a D₃ vitamin mennyisége. Más vizsgálatok is mutattak már ki hasonló eredményeket, de nem tárgyalták alaposan a jelenséget, s ezért ennek biológiai mechanizmusa még tisztázásra vár.

A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az eredmények megkérdőjelezik a D₂ vitamin adásának hasznát, s szerintük inkább a D₃ vitamint kell vitaminpótlásra használni.

Forrás: Medpage Today