A halolaj bélrendszeri tumorok esetén is kedvező hatású lehet

A korábbi állatkísérletes vizsgálatok azt mutatták, hogy az ómega-3 többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA, polyunsaturated fatty acid) – az eikozapentaénsav (EPA), a dokozahexaénsav (DHA) és a dokozapentaénsav (DPA) – gátolhatják a daganat növekedését és csökkenthetik a ráksejtek vérellátását (az angiogenezist).

A szerzők megállapításainak alapját két nagy vizsgálat adatai képezték: az egyik a Nurses’ Health Study, melyben 121 700 regisztrált nővér (életkoruk 30−55 év) vett részt az Egyesült Államokban 1976-ban; a másik a Health Professionals Follow Up Study, melybe 51 529 férfi egészségi dolgozót (életkoruk 40−75 év) vontak be 1986-ban.

A fenti vizsgálatok elemzése azt mutatta, hogy a bélrendszeri tumorral diagnsztizált betegekben a nagy mennyiségű ómega-3-zsírsav bevitelével csökkenthető a halálozási kockázat. Amennyiben a friss közlemény fenti megállapításait további vizsgálatokban is sikerül igazolni, a halolajbevitel fokozásával javítható a béltumoros betegek túlélése – állítják a szerzők.

Az elemzett vizsgálatok minden résztvevője részletes kérdőívet töltött ki kórelőzményéről és életmódjáról a vizsgálatba való belépéskor, majd ezt követően kétévente. A kérdőív adatai kitértek a bélrendszeri rosszindulatú daganatokkal kapcsolatos anamnézisre, valamint az összefüggéseket esetlegesen befolyásoló faktorokra (pl. testmagasság, testsúly, dohányzási szokások, aszpirin nagy nem szteroid gyulladáscsökkentő rendszeres szedése, fizikai aktivitás). Az étkezésre vonatkozó adatokat négyévente frissítették.

Az 1659 résztvevő közül, akinél bélrendszeri daganat alakult ki, 561-en meghaltak, közülük 169 esetet minősítettek úgy, hogy a halálozás az alapbetegségre volt visszavezethető az átlagosan 10,5 éves utánkövetési periódus alatt. Az egyéb gyakori halálokokok között vezető helyen a kardiovaszkuláris betegségek (n = 153) és az egyéb rosszindulatú daganatok (n = 113) szerepeltek.

Azok a résztvevők, akik nagyobb mennyiségben fogyasztottak ómega-3-zsírsavakat tartalmazó halolajat, fizikailag aktívabbak voltak, nagyobb mennyiségben szedtek multivitaminokat és D-vitamint, illetve több alkoholt és élelmi rostot fogyasztottak, illetve kevesebb volt köztük a dohányos – ezek mind olyan tényezők, melyek a bélrendszeri rákok kisebb kockázatával társulnak.

A bélrákkal diagnosztizált betegek közül kisebb volt a rákkal összefüggő halálozás aránya akkor, ha a beteg nagyobb mennyiségben fogyasztott tengeri hal eredetű ómega-3-zsírsavakat. Összességében azonban az ómega-3-zsírsavak bevitele nem társult csökkent halálozási rizikóval.

Úgy tűnik, hogy a kockázatcsökkenés mértéke összefüggésben áll a dózis nagyságával: a nagyobb dózisok kisebb rizikóval társultak. A fenti korreláció a diagnózis előtti bevitel, illetve az egyéb potenciális befolyásoló faktorok figyelembe vételét követően is fennállt.

A napi 0,1 grammnál kevesebb ómega-3-zsírsavat fogyasztó alcsoporthoz képest 41 %-kal kisebb volt a bélrák okozta halálozás esélye azon betegek körében, akiknél a napi bevitel elérte vagy meghaladta a 0,3 grammot. A kockázatcsökkentő hatás a táplálékkal és a táplálékkiegészítők formájában bejuttatott ómega-3-zsírsavak esetében egyaránt megmutatkozott. Az ómega-3-zsírsavak és a csökkent halálozási kockázat közötti korreláció leginkább azoknál a betegeknél volt szembetűnő, akik magasak voltak, testtömegindexük nem érte el a 25-öt, és nem szedtek rendszeresen aszpirint.

Obszervációs vizsgálatról lévén szó, nem fogalmazhatók meg egyértelmű következtetések az oko-okozati összefüggésekre vonatkozóan, de a szerzők hangsúlyozzák, hogy a mostani adatok az elsők, melyek felvetik, hogy a halolajban található ómega-3-zsírsavak meghosszabbíthatják a bélrákban szenvedő betegek túlélését.