A magzati retardatio bizonyítékokon alapuló megközelítése – II. rész

A növekedésben visszamaradt magzatok közül kiket fenyeget leginkább a visszafordíthatatlan perinatalis szövődmények és az elhalás veszélye? Miután a szerzők a cikk első részében kiemelték a magzati retardatio korai felismerésének fontosságát, most elsődlegesen a magzat állapotának követésével és a különböző kezelési stratégiák mellett szóló bizonyítékokkal foglalkoznak.

A növekedésben visszamaradt magzatok esetében nagyobb a hypoxia, az acidosis és az elhalás kockázata, ezért alapvetően fontos a valódi intrauterin veszélyállapot felismerése, mert csak így kerülhetjük el a felesleges aggodalmakat és beavatkozásokat. A cikk első részében azzal kezdtük a magzati retardatio bizonyítékokon alapuló tárgyalását, hogy olyan kórállapotként definiáltuk, amikor az újszülött súlya vagy a magzat becsült súlya az adott terhességi korhoz tartozó 10-es súlypercentilis érték alatt van egy adott népességben. Ezáltal a meghatározás magában foglalja a csoport akár 50%-át is kitevő, kis termetű, de egészséges magzatokat és újszülötteket is. Az első részben kiemeltük a gyakori kóroki tényezőket – amelyek közé általában magzati, placentaris és anyai okok, exogén toxinok, valamint fertőzések tartoznak –, és ismertettük a magzati retardatio ultrahang-diagnosztikáját. Hangsúlyoztuk, hogy kiemelkedően fontos a terhességi kor korai meghatározása. Folytatásként most a magzat megfigyelésével és a kezelési stratégiákkal foglalkozunk.