Időszakos böjt prediabéteszben és T2D-ben

Az időszakos böjt, az evés és a böjtölés időszakainak váltakozása egy viszonylag új módszer a túlzott kalóriabevitel kezelésére, amelynek során a 12-16 órán át tartó böjti időszak alatt minden táplálkozás tilos. Ez a megközelítés lényegében megköveteli, hogy a beteg legalább egy étkezést kihagyjon, és a többféle változata lehetséges.

Az időszakos böjt kevésbé drasztikus, mint a több napon át tartó hosszú böjtölés. Ez utóbbi technikának vannak támogatói, de sok ellenzője is, mivel megkérdőjelezhető a kockázat-haszon aránya és azért, mert drasztikus módon beavatkozik az ember alapvető fiziológiai működésébe. Az időszakos böjt bizonyos anyagcserezavarok, például a prediabétesz és a 2-es típusú cukorbetegség esetében előnyösnek tűnik.

Egy nemrégiben készült metaanalízis eredményei alátámasztják ezt a következtetést. A kutatók a PubMed, a Web of Science és a Scopus 2024 márciusa előtt publikált adataiból kizárólag azokat használták fel, amelyek randomizált, párhuzamos csoportos vagy keresztirányú vizsgálatokból származtak, és minden vizsgálati alany saját kontrollként szolgált. Az időszakos böjtöt a táplálékbevitel szabályozásának más módszereivel, például kalibrált diétával vagy csökkentett kalóriatartalmú étrenddel hasonlították össze. A hatékonysági kritériumok közé tartoztak a testösszetétel és a kardiometabolikus egészséggel összefüggő paraméterek. Az összesített adatokra véletlenszerű hatású metaanalízist alkalmaztak a csoportok közötti súlyozott átlagos különbségek (WMD), valamint azok 95%-os CI-jének kiszámításához.

A kutatók a metaanalízist 14 módszertanilag elfogadható vizsgálatra alapozták, amelyek 1101 prediabéteszes vagy igazoltan 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőtt beteget vontak be. Az időszakos koplalás számos kedvező hatással járt. A kontrollált, de nem csökkentett kalóriatartalmú étrenddel összehasonlítva az időszakos koplalás a testsúly (WMD, -4,56 kg; 95% CI, -6,23-2,83; P = 0,001), a testtömegindex (BMI; WMD, -1,99 kg/m2; 95% CI, -2,74-1,23; P = 0,001), a HbA1c-szint (WMD, -0,81%; 95% CI, -1,24% -0,38%; P = 0,001) és az éhomi vércukorszint (WMD, -0,36 mmol/l; 95% CI, -0,63 -0,09; P = 0,008) szignifikáns csökkenését eredményezte.

A lipidprofil is javult valamelyest az időszakos koplalással. A kutatók az összkoleszterinszint (WMD, -0,31 mmol/L; 95% CI, -0,60 -0,02; P = 0,03) és a trigliceridek szintjének (WMD, -0,14 mmol/L; 95% CI, -0,27 -0,01; P = 0,02) változását is megfigyelték. Nem észleltek azonban szignifikáns hatást a zsír- vagy sovány tömegre, a zsigeri zsírra, a vérnyomásra, az inzulinszintre vagy a plazma alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterin szintjére.

A valóban kevesebb kalóriát tartalmazó étrenddel összehasonlítva az időszakos koplalás révén elért testsúlycsökkenés ugyan kisebb, de még mindig jelentős mértékű volt (WMD, -1,14 kg; 95% CI, -1,69 -0,60; P = 0,001), akárcsak a BMI (WMD, -0,43 kg/m2; 95% CI, -0,58 -0,27; P = 0,001).

A kis mintanagyságú metaanalízis eredményei szerint az időszakos koplalás előnyös lehet a prediabéteszben vagy 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek számára is. Jelentős súlycsökkenés és jobb glikémiás kontroll érhető el ezzel a módszerrel, amelyet hosszú távon fenn kell tartani ahhoz, hogy a potenciális előnyök a káros étkezési szokások visszatérése után is fennmaradjanak.