A rostdús táplálkozás újabb kedvező hatása
A magas rosttartalmú táplálék diabetesben és magas vérnyomásban csökkenti a kardiovaszkuláris kockázatot.
Egy új tanulmány szerint a rostokban gazdag táplálék javítja a 2-es típusú diabetes mellitusban (T2DM) és magas vérnyomásban szenvedő betegek vérnyomását, koleszterin-szintjét és éhomi vércukor értékét.
A kutatók 200, alacsony glikémiás indexű diétát folytató 2-es típusú diabetesben (T2DM) és magas vérnyomásban szenvedő felnőtt betegnél 6 hónapon keresztül 20-25%-kal megemelték a táplálék rosttartalmát. A táplálkozás megváltoztatásával jelentősen javult a brachiális-boka pulzushullám sebessége (baPWV), a szisztolés és diasztolés vérnyomás, a szérum koleszterinszint, az LDL koleszterinszint és az éhomi vércukorszint.
A T2DM-ben szenvedő betegekben az egészséges személyekéhez képest magasabbak a szubklinikus szívkárosodás markerei. A fehérjék, a rostok, a vitaminok és az ásványi anyagok csökkent bevitele, a szénhidrátok és a zsírok túlzott bevitele közismerten emeli a koszorúserek megbetegedéseinek esélyét, és a rostdús táplálkozás kedvező hatásai is közismertek. Ugyanakkor a rostdús táplálkozás és a kardiovaszkuláris kockázat összefüggéseit igazoló konkrét adatok mennyisége eléggé korlátozott.
Ezért 200, hipertóniában és T2DM-ben szenvedő, 49,8 ± 12,1 év átlagos életkorú, túlsúlyos (BMI≥26 kg/m²) beteget 6 hónapon keresztül alacsony zsírtartalmú, rostdús diétára fogtak. A kontroll vizsgálatokat kiinduláskor, illetve 3 és 6 hónap múltán végezték. A résztvevők napi 1200-1500 kcal-t fogyasztottak, ennél a kalória mennyiségnél elméletileg 24-30 g rost bevitele lenne javasolt, ezt az arányt azonban a vizsgálatban 20-25%-kal megemelték. A résztvevők alapos képzést kaptak arról, milyen ételből mekkora adagot fogyaszthatnak, és listát biztosítottak számukra a rostdús tápanyagokról: zöldségekről, gyümölcsökről, gabonafélékről, hüvelyesekről. Heti háromszor telefonon is felhívták őket a konzultáció és követés érdekében és alkalmanként azt is kérték, hogy küldjék el az elfogyasztani kívánt és elkészített menü fényképét. A kontroll vizsgálatok során azt tapasztalták, hogy a betegek számos nagyon lényeges kardiovaszkuláris markere jelentősen javult: a koleszterin 9%-kal (P<0,0001), az éhomi vércukor 28%-kal (P=0,0017), a HbA1c 15%-kal (P=0,0001), a szisztolés vérnyomás 15%-kal (P=0,0068), a brachiális-boka pulzushullám sebessége 32%-kal (P=0,0001), a derék-csípő arány 18%-kal (P=0,0001).
A rostos táplálék hatásmechanizmusa lényegében abban áll, hogy a rostok a tápcsatornában megkötik a koleszterin részecskéket, még mielőtt azok felszívódnának, és így a koleszterin a rosttal együtt távozik a szervezetből. A rostdús táplálék a koleszterin felszívódás csökkentésén túl korai teltségérzetet kelt, emiatt kevesebbet eszünk, csökken a vércukorszint és javul a bélműködés, a széklet képződése és ürítése is.
Dr. Richard J. Kovacs (Indiana University School of Medicine) a theheart.org/Medscape Cardiology-nak úgy kommentálta a vizsgálatot, hogy „a tanulmányban bizonyították egy egyszerű diétás változás – a rostdús táplálék – hatását és a kockázatok mérhető változásait mutattak ki.” Az American College of Cardiology elnökeként pedig annak a reményének adott hangot, hogy e pilot study nyomán születik majd olyan kiterjedt vizsgálat, melyben a kardiovaszkuláris kockázattal rendelkezőknél is bizonyítható lesz a megváltoztatott, rostdús táplálkozás kedvező hatása.
Források:
2. American College of Cardiology (ACC) Middle East Conference 2019 and the 10th Emirates Cardiac Society Conference: Abstract P538. Presented October 3, 2019.
