Képzett távgondozók segítségével egy több mint 10 000 beteg bevonásával végzett egyközpontú kohorsz-vizsgálatban sikerült a vérnyomást és koleszterinszintet is csökkenteni.

Egy amerikai tanulmány kapcsolatot mutatott ki a menopauza környékén jelentkező hőhullámok és az agy vaszkuláris érintettsége között.

Egyre több kutatás igazolja az összefüggést a krónikus obstruktív tüdőbetegség, illetve a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás között. Jelent tanulmány szerzői a COPD-hez társuló kardiovaszkuláris kockázatot hasonlították össze COPD-ben nem szenvedő dohányos és nem dohányzó kontroll személyekével. Azt találták, hogy COPD kapcsán a mérések és számítások nagyobb kardiovaszkuláris rizikót jeleznek.

A nagymértékben feldolgozott élelmiszerek és a szívbetegségek, a rák, és a halálozás összefüggése.

A spanyol Tarragonában végzett  vizsgálat eredményei szerint a teljes értékű tej nagymértékű fogyasztása gyengíti az idős emberek kognitív teljesítményét, és magasabb kardiovaszkuláris kockázattal jár.

Az első humán, Fázis I vizsgálatban a pemvidutide jelentős fogyást, lipidszint csökkenést, és a nem alkoholos zsírmájhoz társult lipid-értékek jelentős javulását eredményezte.

Egy nagy retrospektív kohorszvizsgálatban a koleszterinszint-csökkentő rozuvasztatin szedésekor valamivel nagyobb volt a vesekárosodás kockázata, mint az atorvasztatin szedésekor.

A cholestasis a várandósság alatt előforduló leggyakoribb májbetegség, ami általában a terhesség második trimeszterének végén vagy a harmadik trimeszter elején alakul ki, és a szülés után 4–6 héttel spontán megszűnik. Az epepangás az anyai szervezetben – a kellemetlen viszketésen kívül – sú­lyosabb következményekkel nem jár, ezzel szemben a potenciális magzati szövődmények spektruma széles, a meconiumos magzatvíztől a koraszü­lésen át a váratlan méhen belüli elhalásig terjedhet.

Az American Heart Association felmérése szerint ötből csak egy felnőtt kardiovaszkuláris állapota van rendben az USA-ban.

Bár a krónikus obstruktív tüdőbetegséget légúti megbetegedésnek tekintik, szisztémás manifesztációi fokozott morbiditással és mortalitással járnak. Korábban úgy vélték, hogy komorbiditások csak a betegség késői stádiumaiban jelentkeznek, az utóbbi évek kutatásai rávilágítottak, hogy már enyhe hörgőszűkületet is kísérhetnek komorbiditások. A lehetséges komorbiditások körének meghatározása alapvető jelentőségű a terápiás döntések meghozatalakor, illetve a kórjóslat előrejelzéséhez. (Health Sci Rep. 2022;5:e586.)