hirdetés

Albuminpótlás súlyos szepszisben és szeptikus sokkban

Súlyos szepszisben a sóoldat mellett adott albuminpótlás nem növelte meg a 28 és 90 napos túlélési arányt a puszta sóoldatot kapó betegekhez képest.

hirdetés

Évtizedeken át humán albumint adtak a betegeknek a megfelelő onkotikus nyomás és az intravaszkuláris térfogat biztosítására. 1998-ban azonban megjelent a Cochrane Injuries

Group Albumin Reviewers egy jelentése, amely szerint az albumin alkalmazása potenciálisan ártalmas lehet a nagyon súlyos betegek számára. A későbbi metaanalízisek eredményei ellentmondásosak voltak.

A kérdés tisztázása végett elvégeztek egy nagy, kettős-vak, randomizált vizsgálatot (Saline versus Albumin Fluid Evaluation [SAFE]), amelynek során nagyon súlyos állapotú betegek egy része sóoldatot és 4%-os albumint kapott, másik részük csak sóoldatot. Az eredmények szerint az albumin adása biztonságos volt, s egy előre megtervezett alcsoportelemzés azt mutatta, hogy az albumin adása súlyos szepszisben csökkentette – bár nem szignifikánsan – a halál kockázatát. Egy későbbi vizsgálat azt valószínűsítette, hogy nagyon súlyos betegekben hasznos lehet, ha az albuminszintet 30g/l fölött tartják.

Számos okból ésszerűnek tűnik az a feltételezés, hogy súlyos szepszisben előnyös lehet az albuminpótlás. A jelen közlemény olasz szerzői ezért 100 olasz intenzív osztály bevonásával egy randomizált, nyílt, kontrollált vizsgálatot (Albumin Italian Outcome Sepsis [ALBIOS]) folytattak le, amelyben megvizsgálták az albuminpótlás hatását súlyos szepszisben.

A betegek olyan felnőttek voltak, akiknek állapota a randomizációt megelőző 24 órában a súlyos szepszisnek felelt meg. Véletlenszerűen két csoportra osztották őket; az egyik csak sóoldatot kapott folyadékpótlásként, a másik emellett még 20%-os albumint is a randomizációtól a 28. napig, illetve az intenzív osztályról való elbocsátásig.

Az albumin csoport tagjai először 300 ml 20%-os albumin oldatot kaptak, majd naponta annyit, hogy szérumuk albuminszintje elérje legalább a 30 g/l-t.

Az elsődleges kimenetel a bármilyen okú halálozás volt a randomizációt követő 28. napig. A fő másodlagos kimenetel a bármilyen okú halálozás volt a 90. napig. A további másodlagos kimenetelek: a szervek működészavarát mutató betegek száma és a működészavar súlyossága, valamint az intenzív osztályon és a kórházban töltött idő. Validált skálák pontszámaival jellemezték a szisztémás betegség súlyosságát és a fő szervrendszerek működését.

2008 és 2012 között a vizsgálók 1818 súlyos szepszisben szenvedő beteget randomizáltak. Közülük 910-en 20%-os albumint és sóoldatot kaptak, 908-an pedig csak sóoldatot. A randomizálásnál figyelembe vették, hogy a beteg 6 óránál kevesebb vagy több ideje van a súlyos szepszis állapotában (579, illetve 1239 beteg). A kezdeti jellemzők hasonlóak voltak a két csoportban, kivéve, hogy a szervi diszfunkciós betegek száma kissé különbözött, s a centrális vénás oxigénszaturáció is. Hasonló volt viszont a két csoportban a fertőzés primér helye, az azonosított mikroorganizmusok típusa, és az antibiotikumot kapó betegek aránya.

Az első 7 napon az albumin csoportban az albuminpótlás átlagosan a teljes folyadékpótlás 4,3%-át tette ki. A teljes folydékpótlás nem különbözött az albumin és a sóoldat csoportban (3738 ml, illetve 3825 ml, p=0,10).

Az albumin csoportban az 1. naptól a 28.-ig szignifikánsan magasabb volt a szérum albuminszintje (p<0,001). Az első 7 napon az albumin csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt a szívfrekvencia (p=0,002), és szignifikánsan magasabb volt az artériás középnyomás (p=0,03). Ezen kívül az albumin csoportban jelentősen alacsonyabb volt a medián kumulatív nettó folyadékegyensúly, mint a sóoldat csoportban (347, illetve 1220 ml, p=0,004), s a napi nettó folyadékegyensúly is (p<0,001).

A randomizációt követő 28 nap alatt az albumin csoportból 285-en (31,8%) haltak meg, és a sóoldat csoportból 288-an (32,0%) (p=0,94). A 90. napig az albumin csoportban 365 (41,1%), a sóoldat csoportban 389 (43,6%) volt a halottak száma (p=0,29). A túlélés valószínűségét tekintve tehát a két csoport egyik időpontban sem különbözött egymástól.

Nem volt szignifikáns különbség a két csoport között sem az újonnan kialakult szervelégtelenségek, sem a szervek állapotát jellemző medián pontszám tekintetében. Ha e pontszámokat szervrendszerenként külön-külön vizsgálták, akkor az albumin csoportnak jobb volt a kardiovaszkuláris állapota (p=0,03), viszont rosszabb volt a koagulációjuk (p=0,04) és a májuk állapota (p=0,02). Az egyetlen további eltérés a két csoport között az volt, hogy az albumin csoportban előbb hagyták abba a vazopresszor vagy az inotrop szerek alkalmazását (p=0,007). Az eredményeken nem változtatott, ha az elemzésekben figyelembe vették (kovariánsként) az esetleges zavaró tényezőket.

E nagy vizsgálat fő eredményei a súlyos szepszisben végzett albuminpótlás eredményességével és biztonságosságával kapcsolatosak. A vizsgálatban alkalmazott adagban és időtartam alatt az albumin biztonságosnak bizonyult, de nem jelentett túlélési előnyt pusztán a sóoldat alkalmazásához képest. Ez nem függött attól sem, hogy a szepszis kezdete után mennyi idővel kezdték el az albuminpótlást. A vizsgálat ugyanakkor igazolta, hogy az albuminnak kisfokú, de szignifikáns hasznos hemodinamikai hatása van. A már említett előnyök mellett az albumin csoport tagjainak jelentősen nagyobb hányada érte el a célul kitűzött artériás középnyomást a kezelés első 6 órájában. Ezek a jó hatások azonban a túléléshez nem járultak hozzá.

Az alcsoportelemzések ahhoz az érdekes eredményhez vezettek, hogy az 1121 szeptikus sokkban szenvedő beteg körében az albumin csoport 90 napos halálozása szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a sóoldat csoporté, viszont azokban a betegekben, akiknek súlyos szepszisük volt sokk nélkül fordított – de nem szignifikáns – tendencia mutatkozott. Ez az eredmény még megerősítésre szorul.

 

Forrás: The New England Journal of Medicine

Dr. W. J.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.