Alváshiány és a gyermekkori kövérség

Több nemrég végzett vizsgálat szerint a kisgyerekek alvásának minősége gyakran nem megfelelő, s a gyermekkori alvászavarok sokszor krónikussá válnak.

Mind felnőttekben, mind pedig idősebb és fiatalabb gyerekekben, keresztmetszeti és longitudinális vizsgálatokkal is kimutatták, hogy a gyermekkori alváshiánnyal – azaz az átlagos alvástartamnál rövidebb alvással – összefügg a kardiovaszkuláris kockázati tényezők jelenléte; ilyenek a kövérség, a magas vérnyomás és a magasabb HbA_1c-szint. Kevés vizsgálat foglalkozott azonban azzal, hogy a gyermekekben hogyan hat a krónikus vagy ismételt alváshiány a kövérség mutatószámaira, és általában ezek közül csak a testtömegindexet (BMI) mérték. Megválaszolatlan maradt az is, hogy van-e a gyermekkor első felében egy olyan „kritikus periódus”, amikor az alváshiány különösen szoros kapcsolatban van az antropometriai jellemzők negatív alakulásával.

Az alább ismertetett vizsgálatban a bostoni kutatók azt kutatták, hogy milyen mértékben függ össze a gyermekkor középső szakaszában megfigyelhető kövérség és centrális kövérség a gyermekek koraibb életkorában észlelt krónikus alváshiánnyal, illetve azt is meg akarták tudni, hogy ezt az összefüggést hogyan befolyásolja a gyermekkor három szakaszában – csecsemőkorban, kora és középső gyermekkorban – meglévő krónikus alváshiány, azaz  létezik-e „kritikus periódus” az alvás és a kövérség kapcsolatának szempontjából. A kutatók hipotézise az volt, hogy a kapcsolat akkor lesz a legerősebb – vagyis a kövérség és a centrális kövérség akkor lesz a legkifejezettebb –, ha az alváshiány a csecsemőkortól a gyermekkor középső szakaszának végéig mindig fennállt. Azt is feltételezték továbbá, hogy minél fiatalabb gyermekkorban áll fenn az alváshiány, a gyermek 7 éves korában annál kedvezőtlenebbek lesznek az antropometriai jellemzők.

Az anyák vizsgálatba vonása terhességük elején történt, és összesen 1046 gyermek adatait értékelték. A kutatók a terhesség alatt kétszer, valamint nem sokkal a szülés után, és később a gyermek csecsemőkorában (medián: 6,2 hónap), kora gyermekkorában (medián: 3,3 év) és gyermekkora középső szakaszában (medián: 7,7 év) látogatták meg az anyákat. Az anyák a gyermek 1-től 6 éves koráig minden évben kitöltöttek egy kérdőívet. A gyermek 6 hónapos korában, majd évente egyszer, 7 éves korukig az anyák beszámoltak arról, hogy 24 óra alatt gyermekük mennyi időt tölt alvással a hétköznapokon és hétvégén. A kutatók minden ilyen beszámoló alapján egy 0 és 2 (csecsemőkorban 0 és 1) közötti pontszámmal jellemezték az alvásidőt úgy, hogy a hosszabb alvásnak a nagyobb pontszámok feleltek meg. A teljes vizsgált időszak alatt az összpontszám 13 volt. Meghatározták az összpontszámokat a 6 hónapos–2 éves, a 3–4 éves és az 5–7 éves korú gyermekekben külön-külön is. A pontszámok meghatározásánál tekintetbe vették az életkort, mivel közismert, hogy a gyermekek alvásideje a növekedés során egyre csökken. Alváshiányt akkor állapítottak meg, ha a legkisebb korcsoportban napi 12 óránál kevesebbet aludt egy gyerek, illetve ha a középső korcsoportban az alvásidő nem érte el a 10, a legnagyobbaknál pedig a 9 órát.

A gyermekek 7 éves korában felmérték, hogy mennyi időt töltenek tévézéssel, meghatározták magasságukat és súlyukat, és kiszámították a nem- és korspecifikus BMI pontszámot. A gyermekeket definícióik szerint a 95 percentilist meghaladó érték esetén mondták kövérnek. Megmérték a test és a törzs teljes zsírtartalmát is kettős energiájú radiográfiai abszorpciometriával, és ebből kiszámították a zsírtömegindexet (FMI). Mérték továbbá a derék és csípő körfogatát, valamint a szubszkapuláris és a tricepsz fölött kaliperrel a bőralatti zsírszövet vastagságát, s ezeknek átlagát vették figyelembe.

A vizsgálatba vonás idején rákérdeztek az anya életkorára, képzettségére, szüléseinek számára, a család jövedelmére, és a gyermek rasszára és etnikumára. Az anyák beszámoltak terhesség előtti magasságukról és testsúlyukról, s ennek alapján kiszámították BMI-jüket. Ezeket az adatokat a statisztikai elemzésekben kovariánsként kezelték, ha kapcsolatban álltak a gyermek alvási pontszámával vagy antropometriai jellemzőivel.

Azoknál a gyermekeknél, akik alacsonyabb jövedelmű családokban éltek és az alacsonyabb volt az anya képzettsége, nagyobb volt a valószínűsége az alacsonyabb alvási pontszámoknak, azaz az alváshiánynak 6 hónapos és 7 éves kor között. Ugyanez vonatkozott a fekete és spanyol gyerekekre és a nem észak-amerikai etnikumokra. A gyermekkor középső szakaszában az alváshiány a hosszabb tévénézéssel is összefüggött.

A legkifejezettebb alváshiányban szenvedő gyerekek valamennyi antropometriai jellemzője kedvezőtlenebb volt, mint a megfelelő mennyiséget alvó gyermekeké, s ez akkor is így volt, ha valamennyi zavaró tényezőt figyelembe vették az elemzésnél. A 0–4 alvási pontszámú gyermekeket a 12–13 pontszámúakkal összehasonlítva például, a kövérség esélyhányadosa 2,62 volt (95%-os konfidencia intervallum [CI]: 0,99–6,97). Mindhárom vizsgált korcsoportban az alváshiányos gyermekek BMI pontszáma magasabb volt, mint a sokat alvóké.

Ebben a prospektív kohorszban a csecsemőkor és gyermekkor középső szakasza közötti krónikus alváshiány 7 éves korban a kövérség és centrális kövérség nagyobb mértékével járt együtt. Az alváshiány nemkívánatos hatása mindhárom korcsoportban egyaránt érvényesült, vagyis „kritikus periódust” nem mutattak ki. A fenti összefüggések igazak maradtak a zavaró tényezőkre való korrekció után is. A szerzők a krónikus alváshiányt vizsgálták: a 0 és 4 közötti alvási pontszám erre utal, mivel azt jelzi, hogy 6 hónapos és 7 éves kor között többször is a kelleténél kevesebbet aludt a gyermek.

Forrás: Pediatrics