Aszpirin emfizéma ellen?

 „Számos, állatokon végzett vizsgálat kimutatta, hogy az endotél károsodása hozzájárul az emfizéma kialakulásához, és az emberekben végzett tüdőbiopszia olyan területeket fedett fel az emfizémás tüdőben, ahol tönkrementek a kapillárisok” – mondta dr. Carrie Aaron (Columbia Egyetem, New York City, NY, USA).

Az azonban nem világos, hogy emfizémában az egész alveoláris tér tönkremegy, és ennek része a kapillárisok pusztulása, vagy pedig a kapillárisok destrukciója következik be elsőként– tette hozzá az American Thoracic Society 2015-ös nemzetközi konferenciáján.

A kutatók úgy gondolják, hogy gátolja a vérlemezkék aktiválódásának gátlása révén a gyulladás csökkentésével, vagy a tüdőkapillárisok vérátáramlásának megváltoztatása révén csökkenti az emfizémát.

Vizsgálatuk a Multi-Ethnic Study of Atherosclerosis (MESA) tanulmányból nőtt ki, amelyben több mint 6000 beteg vett részt, és célja a szubklinikus kardiovaszkuláris betegség jellemzőinek feltárása és a betegség progressziójával kapcsolatos kockázati tényezők azonosítása volt.

A most ismertetett MESA-Lung vizsgálatba dr. Aaron és kutatócsoportja 4469 olyan 45–84 éves olyan férfit és nőt vont be, akiknek nem volt kardiovaszkuláris betegségük. A páciensek 55%-a vagy jelenleg is, vagy korábban dohányzott. A vizsgálat kezdetén készített koronária kalcium CT scan alapján meghatározták, hogy a tüdő térfogatának hány százaléka volt emfizémás jellegű.

A 10 éves követési idő alatt a minden résztvevőnél 4 CT scant készítettek, ezzel követve nyomon az emfizéma százalékos értékének növekedését. A résztvevők 81%-ában spirometriával meghatározták a kilégzési légáramlást is.

Minden CT vizsgálat alkalmával felmérték, a megelőző 2 hét során a résztvevők milyen gyógyszereket szedtek: 921-en (21%) számoltak be arról, hogy hetente legalább háromszor aszpirint vettek be.

A vizsgálat kezdetén az emfizéma százalékának mediánja 2,92% volt, s ez 10 év alatt átlagosan 0,83%-kal nőtt.

A CT-vel mért százalékos emfizéma progressziója 10 év múlva 0,36%-kal kisebb volt az aszpirint rendszeresen alkalmazókban, mint a gyógyszert nem szedőkben (95%-os konfidencia intervallum [CI]: –0,63 – –0,09; p =0,008). Egy alcsoport-elemzésben a valaha dohányzókban a progresszió 0,37%-kal volt kisebb az aszpirint szedőkben, mint a másik csoportban (95% CI: –0,76 – 0,03; p =0,07).

Az eredmények nem változtak akkor sem, ha a kutatók korrigálták az adatokat az életkorra, a nemre, a rasszra és az etnikumra, a naponta elszívott cigarettákra, az évente elszívott dobozokra és a magas vérnyomásra nézve.

„Nagyon nehéz megmondani, hogy ok-okozati hatásról van-e szó” – mondta dr. Aaron, és rámutatott, hogy egy megfigyeléses vizsgálatban nagyon nehéz kiszűrni a zavaró tényezőket.

Ha prospektív vizsgálat is igazolja, hogy az aszpirin rendszeres alkalmazása lassítja a szubklinikus emfizéma progresszióját, akkor az aszpirin lesz az efizéma egyetlen ismert kezelési lehetősége.

Forrás: Medscape