Az alváshiány fokozza a halálozási kockázatot metabolikus szindrómában

Ismert tény, hogy a metabolikus szindróma tünetei együttesen fokozzák a stroke, a cukorbetegség és a szívbetegség előfordulásának esélyét. A tünetegyüttes eleme a magas vérnyomás, az emelkedett vércukorszint, a kóros koleszterin- és trigliceridszintek, valamint a derékkörfogat megnövekedése. Az Egyesült Államok felnőtt korú lakossága körében hozzávetőleg 34 százalék a metabolikus szindróma előfordulása, de a lakosság fokozódó arányú elhízásával együtt a metabolikus szindrómában szenvedők száma is,  épp ezért egyre nagyobb jelentőséget nyer a betegség következményeinek és szövődményeinek ismerete.

A korábbi kutatások összefüggést találtak az alvás időtartama és egy sor negatív egészségi következmény között, mint amilyen például a testsúlygyarapodás, a cukorbetegség fokozott kockázata és különböző kedvezőtlen kardiovaszkuláris kimenetelek.

Az alvás időtartama és a metabolikus szindróma egészségi kihatásai közötti korrelációkat elemző vizsgálatok nem hoztak egybehangzó eredményeket. A korábbi vizsgálatokban főként a betegek beszámolóira hagyatkoztak az alvás hosszát illetően, a most közzétett vizsgálat volt az első, melyben laboratóriumi körülmények között monitorozták az alváshosszt, ami javította az adatok pontosságát.

A Penn State College of Medicine alvásspecialistája, Julio Fernandez-Mendoza professzor és munkatársai  Journal of the American Heart Association című lapban most megjelentvizsgálatukban 1344 felnőtt résztvevő adatait dolgozták fel. A résztvevők átlagéletkora 49 év, a férfiak aránya 42 százalék volt. Minden résztvevő egy éjszakát töltött az alváslaboratóriumban a Penn State Adult Cohort vizsgálat keretében. A résztvevők 39,2 százalékánál igazolódott a metabolikus szindróma legalább három kockázati tényezője. Az átlagos utánkövetési idő 16,6 év volt, melynek során a résztvevők 22 százaléka hunyt el.

Az elemzés − a várakozásoknak megfelelően − azt mutatta, hogy metabolikus szindróma megléte esetén az utánkövetési idő alatt nagyobb volt a stroke okozta halálozás kockázata, mint metabolikus szindróma kockázati tényezőinek hiányában.

Az alvástartam szerinti elemzéssel kiegészítve a fentieket, a 16 éves periódus alatt az éjszaka átlagosan 6 óránál többet alvó, metabolikus szindrómában szenvedő betegek alcsoportjában a kockázatnövekedés 1,49-szoros, míg 6 óránál rövidebb átlagos éjszakai alváshossz esetén 2,1-szeres volt. A metabolikus szindróma kapcsán regisztrált összegzett mortalitás tekintetében a halálozás valószínűsége csaknem kétszeres volt 6 óránál kevesebb alvás esetén, mint az ennél többet alvó betegek körében.

„Amennyiben valakinél több kockázati tényező is kimutatható szívbetegség kialakulására, akkor nagyobb gondot kell fordítani az éjszakai alvásra, és elégtelen alvás esetén orvosi konzultáció szükséges a szívbetegség vagy stroke okozta halálozás csökkentésére” – hangsúlyozza a vizsgálat vezetője.

Az alváslaboratóriumok gyakran az alvási apnoét vizsgálják, ugyanakkor Fernandez-Mendoza professzor arra figyelmeztet, hogy az orvosoknak nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk az alvás időtartamára is.

A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy vizsgálatuk obszervációs jellegű volt, ezért ok-okozati összefüggések megbízható levonására nem alkalmas. A tanulmány másik gyengéje, hogy következtetéseik pusztán egy éjszakányi alváslaboratóriumi vizsgálat eredményein alapulnak, ezért hosszabb időn át kellene vizsgálni az alvás hosszát és minőségét.

„További kutatások feladata lesz annak tisztázása, hogy az alvás időtartamának növelésével – a vérnyomás- és vércukorcsökkentő kezelés kiegészítéseként – javítható-e a metabolikus szindróma prognózisa” – zárja eredményeik ismertetését a vizsgálat vezetője. Amennyiben ezzel az egyszerű beavatkozással javíthatók az egészségi kilátások metabolikus szindrómában, akkor ez milliók életét mentheti meg, és megszámlálhatatlan dollárnyi költségmegtakarítást eredményezhet az egészségügyi ellátásban.