hirdetés
hirdetés

Biohasonló rituximab non-Hodgkin limfómában

A fázis III JASMINE vizsgálat eredményei szerint hatásosan és biztonságosan alkalmazható non-Hodgkin limfóma kezelésben a rituximab biohasonló szere, az ABP798.

hirdetés

Az Amgen és az Allergan augusztus 22-én jelentette be, hogy a fázis III JASMINE komparatív klinikai vizsgálat eredményei szerint az ABP798 kódnevű vizsgálati hatóanyag hatásossága és biztonságossága CD-20 pozitív B-sejtes non-Hodgkin limfóma kezelésében nagymértékben egyezik a Rituxan (rituximab, az Egyesült Államokban a Biogen és a Genentech, Európában pedig a Hoffmann-La Roche forgalmazza) hatóanyagáéval. Az elsődleges végpont a 28. héten mért teljes válaszarány (ORR, overall response rate) volt, amelyben az ABP798 és a Rituxan klinikai ekvivalenciát mutatott.

 Az Amgen és az Allergan PLC együttműködéséről

Az Amgen és az Allergan PLC (székhely: Dublin, Írország, korábban Watson Pharmaceuticals Inc.) együttműködése 2011-ben kezdődött, ekkor négy onkológiai antitest biohasonló szerének kifejlesztésére és globális piaci bevezetésére kötöttek partnerséget. A megállapodás feltételei szerint az Amgen elsődleges felelőssége a fejlesztés és a gyártás, illetve az onkológiai antitestek forgalomba hozatalához is kezdeti segítséget nyújt az Allergan részére.

 A hatóanyagról (rituximab)

A rituximab (ATC kód: L01XC02) géntechnológiával előállított, egér/humán monoklonális kiméra antitest, glikozilált immunglobulin, mely humán IgG1 konstans régiókat és egér könnyű- és nehézlánc variábilis régió szekvenciákat tartalmaz. Az antitestet emlős (kínai hörcsög petefészek) sejt szuszpenzió kultúrákban termeltetik, affinitási és ioncserélő kromatográfiával tisztítják, speciális vírusinaktiváló és eltávolító eljárásokat is alkalmazva. A rituximab specifikusan kötődik a CD20 transzmembrán antigénhez, mely egy nem-glikozilált foszfoprotein, és mely a pre-B és az érett B limfocitákon lokalizálódik. Az antigén az összes B-sejtes non-Hodgkin limfóma > 95%-ában expresszálódik. A CD20 megtalálható mind a normális, mind a malignus B-sejteken, de nem található a hematopoietikus (vérképző) őssejteken, pro-B-sejteken, normális plazmasejteken vagy más normális szövetben. Ez az antigén az antitest kötődésekor nem kerül a sejtek belsejébe, és nem válik le a sejtfelszínről. A CD20 nem kering a plazmában szabad antigénként, és így nem vesz részt a plazmában keringő antitesthez való kötődésben. A rituximab Fab doménje kötődik a B limfocitákon lévő CD20 antigénhez és az Fc domén fokozni képes az immun effektor funkciókat a B-sejt lízis mediálása céljából. Az effektor által mediált sejt lízis lehetséges mechanizmusai a komplement-függő citotoxicitás (CDC), ami a C1q kötés eredménye és az antitest-függő celluláris toxicitás (ADCC), melyet egy vagy több Fcγ receptor közvetít a granulociták, makrofágok és NK sejtek felszínén. A B limfociták felületén lévő CD20 antigénhez kötődő rituximab apoptosis révén szintén sejthalált indukál.

A rituximabot Nabil Hanna és társai fedezték fel az IDEC Pharmaceuticals vállalatnál, az FDA pedig 1997-ben engedélyezte más kemoterápiákra rezisztens B-sejtes non-Hodgkin limfómák kezelésére. A hatóanyag amerikai szabadalmi védettséget kapott 1998-ban, ami 2015-ben járt le. Az Európai Unióban 2010-től follikuláris limfóma kezdeti kezelését követő fenntartó kezelésre is engedélyezett.

 A JASMINE vizsgálatról

A 2016 áprilisában indult fázis III JASMINE vizsgálat (NCT02747043) 256 beteg bevonásával folytatott randomizált, kettős-vak, klinikai vizsgálat, mely az ABP798 és a rituximab biztonságosságát, hatásosságát és immunogenitását hasonlította össze CD20-pozitív B-sejtes non-Hodgkin limfóma kezelésében. A vizsgálat két elsődleges társvégpontja az objektív válaszarány, valamint a teljes válaszarány volt a kezelés 28. hetén. A betegek mindkét karon 375 mg/m2 hatóanyagot kaptak intravénásan (ABP798 vagy rituximab) hetente egyszer 4 héten keresztül, majd a 12. és a 20. héten. Az objektív és teljes válaszarány eredmények a vizsgálat előtt meghatározott sávban voltak, és a biztonsági és immunogenitási profilban sem észleltek jelentős eltérést a rituximabhoz képest. A JASMINE a második bioekvivalencia-vizsgálat a hatóanyaggal, az elsőben (NCT02792699) 311 beteg bevonásával azt vizsgálták, hogy az ABP798 mennyire biztonságos és hatásos a közepesen súlyos és súlyos reumatoid artritisz kezelésében.

 A non-Hodgkin limfómáról

A limfóma a nyirokrendszerben kialakuló, magukból a nyiroksejtekből kiinduló rosszindulatú daganatos megbetegedés; a limfómák a hazai rákos esetek 1-2%-át teszik ki. A limfómák egyik fajtája a Hodgkin-kór, és minden olyan limfómás megbetegedést, amely nem Hodgkin-kór, a non-Hodgkin limfómák közé sorolnak: ezen betegségek esetén a nyirokrendszer sejtjei rendellenesen szaporodnak, a rosszindulatú daganatos sejtek pedig más szervekre is átterjedhetnek. A nyirokrendszerben a sejtek szabálytalan és ellenőrizetlen osztódása és növekedése indul meg, amelynek következtében végül szövetszaporulat, vagyis tumor alakul ki. A non-Hodgkin limfómák legáltalánosabb tünete a fájdalmatlan nyirokcsomó duzzanat (vagy duzzanatok) a nyak, a hónaljak, a lágyékhajlatok területén, valamint a mellkasban és a hasban. Előfordulhat még láz, éjszakai izzadás, fáradékonyság, fogyás és bőrviszketés.

A kezelés megtervezése igen összetett folyamat, amihez figyelembe kell venni a limfóma típusát és stádiumát, a beteg általános állapotát, valamint az életkorát. Lassú növekedésű, kevés tünetet okozó limfóma esetén akár várni is lehet a kezelés elkezdésével mindaddig, amíg nem jelentkeznek a betegség terjedésének tünetei. Közepes és gyors növekedésű limfómák eseten kemoterápiás kezelést szokás elrendelni, amely sugárterápiával egészíthető ki. A non-Hodgkin betegeknél általában gyógyszer-kombinációkat alkalmaznak. Néhány gyógyszer szájon át szedhető, más gyógyszereket injekció formájában juttatnak a vérkeringésbe, illetve az izomszövetbe. Általában még az agresszív limfómák is jól reagálnak a kezelésre, akiknél pedig nem ez a helyzet, azoknak is segíthet a nagydózisú kemoterápia vagy az őssejt-transzplantáció. Agresszív non-Hodgkin limfómában az esetek 40-75 százalékában érhető el teljes gyógyulás. Őssejt-transzplantáció esetén a nagydózisú kemoterápia (néha sugárterápia) elpusztítja a csontvelőt. Az elpusztított csontvelő működését helyre kell állítani, ezt a célt szolgálják az átültetett őssejtek.

A monoklonális antitest kezelés fokozza más kezelések (általában a kemoterápia) hatékonyságát. Indolens non-Hodgkin limfómában növeli a remisszió hosszát. Bebizonyosodott, hogy agresszív non-Hodgkin limfómában, bizonyos monoklonális antitest kezelés hozzáadása a standard kemoterápiához növeli a beteg esélyét a gyógyulásra és javítja a túlélést az önmagában adott kemoterápiához képest.

 Az infúzióban adott bizonyos monoklonális antitest kezelés mellékhatása az első alkalmazáskor jelentkezik, majd a későbbi adagok során csökken és kemoterápiával való együttadása nem növeli jelentősen a kemoterápia mellékhatásait. A néhány óránál tovább tartó mellékhatás ritka és nincs klinikai jelentősége.

A kemo- és sugárterápiától eltérően, melyek kevésbé specifikusan hatnak, a monoklonális antitest célzottan pusztítja a non-Hodgkin limfómás sejteket, a többi sejtet nem károsítja. A sejtek felszínén fehérje markerek, úgynevezett antigének találhatók. A monoklonális antitesteket laboratóriumban állítják elő, oly módon, hogy felismerjenek adott antigéneket a rákos sejtek felszínén. A monoklonális antitestek ezután "rátapadnak" ezekre a fehérjékre. Ettől a sejt vagy elpusztul, vagy beindulnak azok az immunmechanizmusok, amelyek a limfómás sejt pusztulását okozzák.

A non-Hodgkin limfóma kezelésében használt, monoklonális antitest például felismeri a CD20 antigént. A CD20 a kóros B-sejteken található, melyek a non-Hodgkin limfómák leggyakoribb formáira jellemzők. Amikor az anti CD 20 monoklonális antitest hozzákapcsolódik a CD20-hoz egy B-sejt felszínén, a kapcsolódás vagy közvetlenül elpusztítja a sejtet, vagy riasztja a szervezet természetes védekező mechanizmusait. A. monoklonális antitest jó hatásfokkal találja meg a limfóma sejteket, amelyeket azután a szervezet immunrendszere elpusztít. A non-Hodgkin limfómában használt monoklonális antitest kezelést intravénásan alkalmazzák, infúzión keresztül, amelyet rendszerint egy kar vénába vezetnek be. Ha a kemoterápiát monoklonális antitesttel kombinálják, a monoklonális antitestet a kemoterápia előtt adják be, az egyes kezelési ciklusok elején. Ha a gyógyszer adása közben jelentkezik mellékhatás, az infúziót le lehet lassítani, sőt le is lehet állítani, amíg a mellékhatás elmúlik.

 Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Amgen And Allergan Announce Positive Top-Line Results From Comparative Clinical Study Of ABP 798, Biosimilar Candidate To Rituxan (Rituximab)

Study to Assess if ABP798 is Safe & Effective in Treating Non Hodgkin Lymphoma Compared to Rituximab (JASMINE)

MabThera SmPC (EMA)

Rituximab Biosimilar Shows Equivalency in CD20+ Non-Hodgkin Lymphoma

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.