Fehérjefogyasztás a csípőtörés kockázatának csökkentésére

A Clinical Nutrition -ben megjelent új tanulmányhoz a Leedsi Egyetem kutatói a táplálkozás és a csípőtörések közötti összefüggések, valamint a kapcsolódó kockázatok feltárását tűzték ki célul.

A National Hip Fracture Database Annual Report 2018-ban hangsúlyozta: "A csípőtörés súlyos és nagy költségvonzatú sérülés, amely főként az időseket érinti, és gyakrabban fordul elő nőknél." A jelentés szerint az Egyesült Királyságban évente körülbelül 76 000 csípőtörés történik, ami nem csak a törést elszenvedettek egészségére, jólétére hat ki, más krónikus betegségekhez, a függetlenség elvesztéséhez és akár korai halálhoz is vezethet, de az NHS-nek is évente 2-3 milliárd fontjába kerül, és ezzel a problémával a világ minden táján szembesülnek.

James Webster és munkatársai rámutattak, hogy "az étrend módosításával lehetőség van a kockázat csökkentésére", ezért vizsgálták az élelmiszer- és tápanyagbevitel és a csípőtörés kockázata közötti összefüggéseket, valamint a testtömeg-index (BMI) módosításának lehetséges hatásait.

Megfigyeléses vizsgálatukhoz a kutatók a UK Women's Cohort Study adatait használták fel. Összesen 35.372 középkorú – a toborzáskor 35-69 éves – nőt kapott értesítést kérdeztek meg diétéjáról és életmódjáról az Egyesült Királyságban 1995 és 1998 között. A nők diétájával, életmódjával kapcsolatos adatokat, valamint antropometriai és társadalmi-gazdasági jellemzőjüket a toborzáskor végzett felmérés során gyűjtötték, és egy validált, és a bevonási csomag egy 217 tételből álló étkezési gyakorisági tartalmazó kérdőívet is tartalmazott.

Az elsődleges kimenetel csípőtáji törések első előfordulása volt, amelyet úgy határoztak meg, hogy összekapcsolták a résztvevők táplálkozási és életmódbeli jellemzőit a kórházi epizódstatisztikáikkal 2019. március 31-ig. Egy átlagos, 22,3 éves követési idő alatt a kutatók 822 csípőtöréses esetet azonosítottak, ami összességében 3,1%-os arány. Kifejtették, hogy a csípőtáji törést szenvedő nők idősebbek voltak a felvételkor – átlagos életkoruk 62,1 év –, és nagyobb valószínűséggel voltak menopauza után, kisebb arányban voltak diplomások és házasok. A BMI és a toborzáskori testmagasság nem különbözött a csípőtörést szenvedett és nem szenvedett nők között.

A szív- és érrendszeri betegségek, a rák vagy a cukorbetegség prevalenciája a felvételkor magasabb volt azoknál, akik később csípőtáji törést szenvedtek esetén, mint azoknál, akiknek nem volt csípőtörésük: 15,0% versus 9,0%. A BMI alcsoportokban a csípőtáji törések aránya magasabb volt az a túl alacsony testtömegindexszel rendelkező nőknél, mint az egészséges testsúlyú vagy túlsúlyos nőknél. Az étrendi jellemzők, az energiabevitel, valamint a fehérje-, kalcium- és D-vitamin-bevitel, hasonlóak voltak mindkét csoportban csakúgy, mint a táplálék-kiegészítő használata.

A zavaró tényezőkre való kiigazítást követően az étrendi fehérjebevitel napi 25 g-os növelése a csípőtáji törés kockázatának 14%-os csökkenésével is összefüggésbe hozható (0,86 (0,73, 1,00)) és minden további csésze tea vagy kávé naponta 4%-kal csökkentette a csípőtáji törés kockázatát (HR (95% CI): 0,96 (0,92, 1,00)).

Az alcsoport-elemzésekben a BMI módosította a csípőtáji törés kockázata és a táplálékkal felvett fehérje, kalcium, tejtermék, tej és tea közötti lineáris összefüggést. Ezek az élelmiszerek és tápanyagok csak a normálisnál alacsonyabb súlyú résztvevők csípőtáji törésének kockázatát csökkentik, az egészséges testsúlyú vagy túlsúlyos résztvevőkét nem. A csípőtáji törés kockázata az normálisnál alacsonyabb testsúlyú résztvevőknél minden elfogyasztott napi 25 g fehérje után 45%-kal csökkent.

A szerzők szerint a korrigált modellekben "nincs egyértelmű bizonyíték" a csípőtáji törés kockázata és az étrendi kalcium (300 mg/nap), D-vitamin (per mg/nap) vagy bármely más táplálék felvétele között. A zavaró tényezők kiküszöbölése után azt találték, hogy a másodlagos élelmiszerek és tápanyagok közül a zsírbevitel napi 10 g-os növelése a csípőtáji törés magasabb kockázatával jár (1,04 (1,00, 1,08)).

A fehérjebevitel  "bármilyen formája" - hús, tejtermék vagy tojás; a növényi alapú étrendet követőknél bab, diófélék vagy hüvelyesek – azonos hatású (3-4 tojás körülbelül 25 g fehérjét biztosít, akárcsak egy steak vagy egy darab lazac, 100 g tofu körülbelül 17 g fehérjét). 

Az Egyesült Királyságban az ajánlott fehérjebevitel 0,8 g testtömeg-kilogrammonként naponta. Amint a tanulmány kimutatta, azoknál az embereknél, akik több fehérjét fogyasztottak, csökkent a csípőtörés kockázata. Azonban a nagyon magas fehérjebevitel – ahol a bevitel meghaladja a 2-3 g fehérje/ttkg/nap-ot, „negatív egészségügyi hatásokkal járhat” – figyelmeztetnek a szerzők.

Megfigyeléses vizsgálatként a kutatók kifejtették, hogy összefüggéseket tudtak azonosítani az étrend és az egészség tényezői között, de "nem tudták megkülönböztetni a közvetlen okot és okozatot". 

A normálisnál kisebb testsúlyú nőknél tapasztalt nagyobb mértékű előnyök magyarázatául arra gondoltak, hogy esetükben nagyobb valószínűséggel csökken a csontok ásványianyag-sűrűsége és izomtömege, és a több élelmiszer és tápanyag, különösen a fehérje a csontszerkezet helyreállítását és a csontok és izmok egészségét. A tea és a kávé polifenol és fitoösztrogén tartalma pedig szintén hozzájárulhat a csontok egészségének megőrzéséhez.

Azonban további kutatásokra van szükség a tea- és kávéfogyasztás, valamint a csípőtörés kockázata közötti összefüggések tisztázására, tanácsolták, és meg kell határozni, hogy az összefüggések „függenek-e az elfogyasztott tea vagy kávé típusától”, valamint a hozzáadott tej vagy cukor mennyiségétől, mivel a különböző termékek polifenoltartalma igen eltérő lehet.

Forrás:

Webster J, Greenwood D.C, Cade J.E. Foods, nutrients and hip fracture risk: A prospective study of middle-aged women. Clinical Research. 2022.DOI:https://doi.org/10.1016/j.clnu.2022.11.008