Isiászban hatástalan a gyógyszeres fájdalomcsillapítás

A háziorvosi gyakorlatban igen elterjedt, hogy az isiászos panaszokkal jelentkező betegeknek fájdalomcsillapító készítményeket adnak, ötször nagyobb valószínűséggel ír fel valamilyen gyógyszert az orvos, mint derékfájásra. Pedig a deréktáji fájdalommal ellentétben nincs egyértelmű irányelv arra, hogy isiászban mely fájdalomcsillapító alkalmazása ajánlott.

Ausztrál kutatók szisztematikus irodalomkutatásuk során olyan cikkeket kerestek, melyek az isiászos betegek fájdalomcsillapító gyógyszeres kezeléseit gyógyszerrel nem kezelt vagy más gyógyszerrel kezelt kontroll csoport betegeinek adataival hasonlították össze. Csak a háziorvosi gyakorlatban alkalmazott gyógyszeres kezelések eredményeit vizsgálták, és nem elemezték azokat az eredményeket, ahol a diagnózishoz és terápiához képalkotó eljárásra, vagy intenzív orvosi ellátásra volt szükség. A szerzők végül 24 vizsgálatot találtak, amiben a hat isiászban adott gyógyszercsoport (NSAID-ok, antidepresszánsok, kortikoszteroidok, kábító fájdalomcsillapítók, izomrelaxánsok vagy antiepileptikumok) valamelyikét hasonlították össze placebóval vagy egymással. (BMJ) Tizenhat esetben szájon át adott, öt esetben parenterálisan adható (4 esetben intramuszkuláris, egynél pedig intravénás) készítmények hatásait elemezték. Három további vizsgálatban intramuszkulárisan kezdték a terápiát, majd később orális adagra tértek át; egy esetben pedig ugyanannak a hatóanyag intramuszkuláris és az orálisan adagolásának hatásosságát hasonlították össze.

Az adatok összesítésekor a közölt fájdalom és mozgáskorlátozottsága vonatkozó értékeket egységes, 0-tól 100-ig terjedő pontértékekre váltották át. Azt is rögzítették, hogy a felvett értékek a kezelés elkezdése után mely időpontra vonatkoztak.

Az eredmény kiábrándító volt: lényegében egyik vizsgált gyógyszernek sem volt mérhető és jelentősen kedvező hatása az isiászos fájdalomra. A vizsgált NSAID-ok (meloxikam, lornoxikam, piroxikam és diklofenak) például a kezelés elkezdése utáni első két hétben csak átlagosan 4,4 ponttal csökkentették fájdalmat, és hatékonyságuk között sem volt különbség. A kortikoszteroidok valamelyest hatásosabbak voltak: az adásuk utáni két hét és három hónap közötti időszakban a fájdalom 12 ponttal enyhült. Az antiepileptikumok közül a topiramátnak nem volt hatása, míg a gabapentin rövid ideig ugyan, de hatékonyabban enyhítette a fájdalmat a placebóhoz képest. Az antidepresszánsok és az opiátok esetében három hónapos kezelést követően nem találtak különbséget a mozgáskorlátozottságot, valamint a lábszár- és a deréktáji fájdalmat jellemző pontértékekben. Jó hír a rosszban: bár isiászban a gyógyszerek hatástalanok, de viszonylag biztonságosnak tűnnek. A betegek mintegy 17%-ánál okoztak mellékhatásokat – placebo esetében ez az arány 11% volt.

A fentiek alapján nem lehet általánosan javasolni egyes gyógyszercsoportok adását isiászban. A kezelőorvosoknak a betegek gondozásakor továbbra is egyedileg kell meghatároznia az alkalmazandó kezelést.