Pitvarfibrillációban az új orális antikoagulánsok felülmúlják a warfarint

Az új orális antikoagulánsok a nem-valvuláris pitvarfibrillációban javítják a kimenetelt a warfarinhoz képest; ennek az az ára, hogy gyakoribbak a gasztrointesztinális vérzések – ezt mutatta ki egy metaanalízis.

hirdetés

A dabigatrannal (Pradaxa), az apixabannal (Eliquis), a rivaroxabannal (Xarelto) és az edoxabannal végzett pilóta vizsgálatok összesített eredményei azt mutatták, hogy szignifikánsan alacsonyabb volt a stroke és a szisztémás embólia aránya (relatív kockázat [RR]: 0,81; 95%-os konfidencia intervallum [CI]: 0,73–0,91), mint a warfarin esetében, s ez elsősorban a vérzéses stroke-ok megkevesbedésének volt köszönhető (RR: 0,49; 95% CI: 0,38–0,64) – erről számolt be dr. Christian Ruff, a bostoni Női Kórház munkatársa és kollégái.

Az újabb gyógyszerek emellett a követés során csökkentették a bármilyen okú halálozást a warfarinhoz képest (RR:0,90; 95% CI: 0,85–0,95), azonban az iszkémiás stroke és a szívinfarktus aránya nem változott – számoltak be róla a szerzők a Lancet online kiadásában.

Az új antikoagulánsok alkalmazásakor ritkább lett az intrakraniális vérzés (RR: 0,48; 95% CI: 0,39–0,59), a gasztrointesztinális vérzések aránya azonban nagyobb volt, mint a warfarin mellett (RR: 1,25; 95% CI: 1,01–1,55).

Mindent összevéve „az új orális antikoagulánsok hatásosságának és biztonságosságának egyensúlya kedvezőbb, mint a warfariné, s ez az eredmény a pitvarfibrilláló betegek széles csoportjaiban konzisztens, akikről ismert, hogy náluk nagy mind az iszkémiás, mind a vérzéses események kockázata” – írták dr. Ruff és kollégái, kiemelve, hogy ebben a betegcsoportban az új gyógyszerekkel csökkenthető a stroke rizikója.

Egészen 2010-ig – amikor a dabigatrant engedélyezte az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyeleti Hatósága (FDA) – pitvarfibrilláció esetén a stroke-ot főleg warfarinnal és más K-vitamin antagonistákkal igyekeztek megelőzni. Az ezeket a gyógyszereket kapó betegekben azonban gyakran kell ellenőrizni, hogy az antikoaguláció a terápiás tartományban van-e.

Az újabb antikoagulánsok esetén nincs szükség erre az ellenőrzésre. Közülük hármat – a dabigatrant, a rivaroxabant és az apixabant – már engedélyezték, s a negyedik, az edoxaban szintén jó hatásúnak mutatkozott a nemrég elvégzett fázis III vizsgálatban.

Annak érdekében, hogy különböző betegcsoportokban összehasonlítsák az új gyógyszerek hatásosságát és biztonságosságát a warfarinéval, dr. Ruff és munkatársai négy pilóta vizsgálat adatait összesítették: a RE-LY (dabigatran), a ROCKET AF (rivaroxaban), az ARISTOTLE (apixaban) és az ENGAGE AF-TIMI 48 (edoxaban) vizsgálatokét. Az elemzésbe összesen 71 683 beteget vontak be (átlagos életkor: 72 év), s a követési idő átlagosan 2,2 év volt.

A fenti vizsgálatok során a dabigatrannak és az edoxabannak egy kisebb és egy nagyobb dózisát alkalmazták, s a mostani metaanalízis elsődleges elemzése a nagyobb dózisokat foglalta magában (dabigatran: naponta kétszer 150 mg; edoxaban: naponta egyszer 60 mg; rivaroxaban: naponta egyszer 20 mg; apixaban: naponta kétszer 5 mg).

A stroke-ok megkevesbedése az új szerek használata esetén konzisztens volt a betegcsoportokban, akár az életkor, akár a nem, akár a korábbi stroke vagy tranziens iszkémiás attak, akár a stroke kockázat, akár a kreatinin clearence, akár a korábbi K-vitamin antagonista használat szerint definiálták a csoportokat.

A nagy vérzések összessségükben nem csökkentek szignifikánsan, de interakció volt a terápiás tartományban töltött idővel. Ha ez az érték 66%-nál kisebb volt, akkor az új antikoagulánsok csökkentették a nagy vérzéseket (RR:0,66; 95% CI: 0,59–0,81), de 66%-os vagy nagyobb érték esetén nem (RR: 0,93; 95% CI: 0,76–1,13).

Egy külön elemzésben, amelybe a dabigatran és az edoxaban kisebb adagjait vették be (naponta kétszer 110 mg, illetve naponta egyszer 30 mg), az új antikoagulánsok és a warfarin hasonló mértékben csökkentették a stroke és a szisztémás embólia előfordulását (RR: 1,03; 95% CI: 0,84–1,27).

A warfarinnal összevetve a kis dózisok csökkentették a bármilyen okú halálozást (RR: 0,89; 95% CI: 0,83–0,96) és az intrakraniális vérzést (RR:0,31; 95% CI: 0,24–0,41), azonban szignifikánsan növelték az iszkémiás stroke-ok arányát (RR: 1,28; 95% CI: 1,02–1,60) és a szívinfarktusokét (RR: 1,25; 95% CI: 1,04–1,50). A gasztrointesztinális vérzések aránya hasonló volt a két csoportban.

A szerzők azt a következtetést vonták le, hogy a kis dózis vonzó lehetőség lehet a rossz állapotú betegek számára és azoknak, akiknél teljes dózisú antikoaguláció mellett nagy a vérzés kockázata.

A közleményhez fűzött szerkesztőségi kommentár arra hívta fel a figyelmet, hogy a metaanalízis nem segített tisztázni azt, hogy az új szerek közül melyik a legjobb.

Forrás: MedPage Today

Dr. W. J.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Legolvasottabb
Legtöbb hozzászólás

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.