Pitvarfibrillációban az új orális antikoagulánsok felülmúlják a warfarint
Az új orális antikoagulánsok a nem-valvuláris pitvarfibrillációban javítják a kimenetelt a warfarinhoz képest; ennek az az ára, hogy gyakoribbak a gasztrointesztinális vérzések – ezt mutatta ki egy metaanalízis.
- Az apixabanra vonatkozó bizonyítékok áttekintése, illetve az apixaban szerepe a pitvarfibrillációban előforduló stroke megelőzésében
- A dabigatran, a rivaroxaban és az apixaban hatásosságának és biztonságosságának összehasonlítása pitvarfibrilláló betegek körében hálózati metaanalízissel
- A dabigatran és a warfarin összehasonlítása pitvarfibrillációban szenvedők körében
- Antitrombotikus terápia pitvarfibrillációban
- Dabigatran a pitvarfibrillációban szenvedők stroke-prevenciójában
- Új orális antikoagulánsok a sürgősségi ellátásban: áttekintés
- A dabigatran, a rivaroxaban és az apixaban pitvarfibrillációban
A dabigatrannal (Pradaxa), az apixabannal (Eliquis), a rivaroxabannal (Xarelto) és az edoxabannal végzett pilóta vizsgálatok összesített eredményei azt mutatták, hogy szignifikánsan alacsonyabb volt a stroke és a szisztémás embólia aránya (relatív kockázat [RR]: 0,81; 95%-os konfidencia intervallum [CI]: 0,73–0,91), mint a warfarin esetében, s ez elsősorban a vérzéses stroke-ok megkevesbedésének volt köszönhető (RR: 0,49; 95% CI: 0,38–0,64) – erről számolt be dr. Christian Ruff, a bostoni Női Kórház munkatársa és kollégái.
Az újabb gyógyszerek emellett a követés során csökkentették a bármilyen okú halálozást a warfarinhoz képest (RR:0,90; 95% CI: 0,85–0,95), azonban az iszkémiás stroke és a szívinfarktus aránya nem változott – számoltak be róla a szerzők a Lancet online kiadásában.
Az új antikoagulánsok alkalmazásakor ritkább lett az intrakraniális vérzés (RR: 0,48; 95% CI: 0,39–0,59), a gasztrointesztinális vérzések aránya azonban nagyobb volt, mint a warfarin mellett (RR: 1,25; 95% CI: 1,01–1,55).
Mindent összevéve „az új orális antikoagulánsok hatásosságának és biztonságosságának egyensúlya kedvezőbb, mint a warfariné, s ez az eredmény a pitvarfibrilláló betegek széles csoportjaiban konzisztens, akikről ismert, hogy náluk nagy mind az iszkémiás, mind a vérzéses események kockázata” – írták dr. Ruff és kollégái, kiemelve, hogy ebben a betegcsoportban az új gyógyszerekkel csökkenthető a stroke rizikója.
Egészen 2010-ig – amikor a dabigatrant engedélyezte az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyeleti Hatósága (FDA) – pitvarfibrilláció esetén a stroke-ot főleg warfarinnal és más K-vitamin antagonistákkal igyekeztek megelőzni. Az ezeket a gyógyszereket kapó betegekben azonban gyakran kell ellenőrizni, hogy az antikoaguláció a terápiás tartományban van-e.
Az újabb antikoagulánsok esetén nincs szükség erre az ellenőrzésre. Közülük hármat – a dabigatrant, a rivaroxabant és az apixabant – már engedélyezték, s a negyedik, az edoxaban szintén jó hatásúnak mutatkozott a nemrég elvégzett fázis III vizsgálatban.
Annak érdekében, hogy különböző betegcsoportokban összehasonlítsák az új gyógyszerek hatásosságát és biztonságosságát a warfarinéval, dr. Ruff és munkatársai négy pilóta vizsgálat adatait összesítették: a RE-LY (dabigatran), a ROCKET AF (rivaroxaban), az ARISTOTLE (apixaban) és az ENGAGE AF-TIMI 48 (edoxaban) vizsgálatokét. Az elemzésbe összesen 71 683 beteget vontak be (átlagos életkor: 72 év), s a követési idő átlagosan 2,2 év volt.
A fenti vizsgálatok során a dabigatrannak és az edoxabannak egy kisebb és egy nagyobb dózisát alkalmazták, s a mostani metaanalízis elsődleges elemzése a nagyobb dózisokat foglalta magában (dabigatran: naponta kétszer 150 mg; edoxaban: naponta egyszer 60 mg; rivaroxaban: naponta egyszer 20 mg; apixaban: naponta kétszer 5 mg).
A stroke-ok megkevesbedése az új szerek használata esetén konzisztens volt a betegcsoportokban, akár az életkor, akár a nem, akár a korábbi stroke vagy tranziens iszkémiás attak, akár a stroke kockázat, akár a kreatinin clearence, akár a korábbi K-vitamin antagonista használat szerint definiálták a csoportokat.
A nagy vérzések összessségükben nem csökkentek szignifikánsan, de interakció volt a terápiás tartományban töltött idővel. Ha ez az érték 66%-nál kisebb volt, akkor az új antikoagulánsok csökkentették a nagy vérzéseket (RR:0,66; 95% CI: 0,59–0,81), de 66%-os vagy nagyobb érték esetén nem (RR: 0,93; 95% CI: 0,76–1,13).
Egy külön elemzésben, amelybe a dabigatran és az edoxaban kisebb adagjait vették be (naponta kétszer 110 mg, illetve naponta egyszer 30 mg), az új antikoagulánsok és a warfarin hasonló mértékben csökkentették a stroke és a szisztémás embólia előfordulását (RR: 1,03; 95% CI: 0,84–1,27).
A warfarinnal összevetve a kis dózisok csökkentették a bármilyen okú halálozást (RR: 0,89; 95% CI: 0,83–0,96) és az intrakraniális vérzést (RR:0,31; 95% CI: 0,24–0,41), azonban szignifikánsan növelték az iszkémiás stroke-ok arányát (RR: 1,28; 95% CI: 1,02–1,60) és a szívinfarktusokét (RR: 1,25; 95% CI: 1,04–1,50). A gasztrointesztinális vérzések aránya hasonló volt a két csoportban.
A szerzők azt a következtetést vonták le, hogy a kis dózis vonzó lehetőség lehet a rossz állapotú betegek számára és azoknak, akiknél teljes dózisú antikoaguláció mellett nagy a vérzés kockázata.
A közleményhez fűzött szerkesztőségi kommentár arra hívta fel a figyelmet, hogy a metaanalízis nem segített tisztázni azt, hogy az új szerek közül melyik a legjobb.
Forrás: MedPage Today
