Állapotjavulás terápiarezisztens epilepsziában

A PLOS Medicine folyóiratban október 20-án jelent meg a Yale School of Medicine kutatóinak tanulmánya, amely új megvilágításba helyezte, hogy a rohamok gyakorisága változik-e az idő előrehaladtával terápiarezisztens epilepsziában szenvedő betegeknél.

A terápiarezisztens epilepsziában szenvedő betegek gyakran többféle gyógyszert is kipróbálnak, miközben megpróbálnak enyhülést találni a mindennapjaikat megzavaró rohamokkal szemben. Sok esetben azonban ezek a készítmények csak csekély hatékonyságot mutatnak, ami megerősíti azt a régóta fennálló szakmai vélekedést, miszerint a terápiarezisztens epilepszia legfeljebb stabil marad, de gyakrabban fokozatosan romlik.

A mostani kutatás azonban megkérdőjelezi ezt a szemléletet, mivel sikerült kimutatni, hogy a nehezen kezelhető betegek egy részénél idővel mégiscsak javulás tapasztalható a rohamok gyakoriságában, bár a javulás hátterében álló mechanizmusok egyelőre nem teljesen tisztázottak. A tanulmány a Human Epilepsy Project részeként készült, amely egy nagyszabású, amerikai központú, megfigyeléses vizsgálat a fokális terápiarezisztens epilepsziában (FTRE) szenvedő betegek körében. A vizsgálat célja az volt, hogy új megvilágításba helyezze, vajon a rohamgyakoriság változik-e az idő előrehaladtával FTRE-ben, és ha igen, milyen tényezők állhatnak a háttérben. A vizsgálatot vezető Hamada Hamid Altalib professzor szerint a szakmai konszenzus eddig az volt, hogy ha egy beteg kétféle gyógyszerrel sem ér el rohammentességet, akkor a harmadik vagy negyedik készítmény sikerességének esélye 5% alatti. A mostani eredmények azonban azt mutatják, hogy egyes betegek még három, négy vagy akár öt gyógyszer kipróbálása után is javulást tapasztalnak. A vizsgálatban részt vevő betegek körülbelül 17%-a legalább három hónapig rohammentes volt, ami jelentős eredmény, mivel ellentmond a korábbi feltételezéseknek, és azt sugallja, hogy a javulás lehetősége esetükben is fennáll.

A kutatók jelenleg is elemzik az adatokat annak feltárására, hogy a javulás az új vagy a folytatódó kezelések eredménye-e, vagy a rohamgyakoriság spontán módon csökken az idő múlásával. Altalib szerint ez a kérdés továbbra is megválaszolatlan, de az a tény, hogy valódi javulást tudtak dokumentálni, alapjaiban rengeti meg az uralkodó szemléletet.

Világszinten az epilepszia prevalenciája a népesség 0,6–1,4%-a között mozog. A jó hír, hogy a betegek 40–60%-a rohammentessé válik az első antiepileptikum bevezetését követően, azonban a páciensek mintegy 30%-a olyan gyógyszerrezisztens formában szenved, amely nem reagál a hagyományos kezelésekre.

A Human Epilepsy Project egy három szakaszból álló, hosszú távú vizsgálat. A mostani tanulmány a második fázisra fókuszál, amely során a kutatók 146, 16 és 65 év közötti beteget követtek nyomon tíz amerikai epilepsziacentrum együttműködésében 2018 májusa és 2021 szeptembere között. Valamennyi résztvevő fokális epilepsziában szenvedett, és legalább négy különböző antiepileptikus gyógyszert próbált ki, amelyek nem biztosítottak teljes rohamkontrollt. Az adatgyűjtés során a kutatók rögzítették a rohamgyakoriságot, a gyógyszerhasználatot, az alkalmazott eszközöket, képalkotó vizsgálatokat, sebészeti beavatkozásokat, havi kontrollokat, kórlapokat és esettanulmányokat.

Altalib kiemelte, hogy a vizsgálat epidemiológiai szempontból is jelentős, mivel számos biomarkert, genetikai adatot és neuroimaging eredményt tartalmaz. A Yale Egyetem Biomedikai Informatikai és Adattudományi Tanszéke koordinálta az első és második fázis során gyűjtött adatok feldolgozását. A kutatók összehasonlították az egyes betegek rohamgyakoriságát a vizsgálat első és második felében, és azt találták, hogy a résztvevők 68%-ánál csökkent a rohamok száma az idő előrehaladtával. A betegek 13%-a legalább három hónapig rohammentes maradt, 8%-a hat hónapig, míg 3%-a egy éven túl sem tapasztalt rohamot.

A gyógyszerváltások és egyéb beavatkozások, például agyi stimuláció alkalmazása változó volt a résztvevők körében, és vegyes eredményeket hozott, egyik módszer sem bizonyult egyértelműen hatékonyabbnak a többinél. Bár számos terápiás lehetőség áll rendelkezésre, továbbra sem világos, hogy ezek valóban képesek-e megváltoztatni az epilepszia hosszú távú lefolyását, vagy a javulás inkább a folyamatos orvosi gondozás következménye.

A tanulmány egyik legfontosabb tanulsága, hogy a kezelések hatékonyságának megítéléséhez elengedhetetlen a kontrollcsoport alkalmazása, vagyis olyan betegcsoporté, amely nem részesül aktív terápiában. Altalib hangsúlyozta, hogy a nyílt vizsgálatok – amelyek nem tartalmaznak kontrollcsoportot – nem feltételezhetik automatikusan, hogy a javulás kizárólag a kezelés eredménye, mivel egyes betegek állapota spontán javulást is mutathat.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Long-term study challenges assumptions about epilepsy recovery

Seizure Frequency Trends Over Time in Treatment-Resistant Focal Epilepsy

Irodalmi hivatkozás:

Ojas Potnis et al, Seizure Frequency Trends Over Time in Treatment-Resistant Focal Epilepsy, JAMA Neurology (2025). DOI: 10.1001/jamaneurol.2025.4085