Ismeretlen eredetű epilepszia

A kutatók a genetikai vizsgálaton átesett, ismeretlen eredetű epilepsziás betegek több mint 40%-ánál azonosítottak patológiás genetikai variánsokat.

A vizsgálatot végző Dr. Yi Li, (Stanford, Kalifornia) szerint az ilyen genetikai vizsgálatok különösen előnyösek a korai életkorban kezdődő epilepsziával és az ehhez szorosan kapcsolódó, megkésett fejlődéssel küzdők esetében, de minden ismeretlen etiológiájú epilepsziás betegnek ajánlott a standard kivizsgálás részeként.

Kutatások szerint a genetikai epilepszia diagnózisa az esetek mintegy 20%-ában a kezelés megváltoztatásához vezet, illetve a genetikai eredetű diagnózissal rendelkező betegek alkalmasak lehetnek génterápiás klinikai vizsgálatokra is.

Az epilepszia körülbelül 20-30%-át szerzett állapotok, például stroke, tumor vagy fejsérülés okozza, míg a fennmaradó 70%-80%-ról valószínűsíthető, hogy egy vagy több genetikai tényezőre vezethető vissza. A genetikai vizsgálat a korai életkorban megjelenő epilepsziában szenvedő gyermekek esetében már bevett gyakorlat, de felnőttek körében - legalábbis egyelőre - nem általános.

A mostani, retrospektív tanulmányban a betegek 2018-2023 közötti, elektronikusan nyilvántartott kórlapjait vizsgálták. A kutatók a stanfordi elektronikus egészségügyi nyilvántartás kohorszfeltáró eszközének (STARR) adatbázisában 286 olyan 16 év feletti epilepsziás beteget azonosítottak, akik kezelése során genetikai vizsgálatot végeztek.

A 286 beteg közül 148 férfi és 138 nő volt, átlagéletkoruk kb. 30 év. Akiknél ismert volt az epilepszia típusa, 53,6%-uk fokális epilepsziában, 28,8%-uk generalizált epilepsziában szenvedett. A rohamok kezdetekor átlagos életkoruk 11,9 év volt, míg a genetikai vizsgálat idején az átlagéletkor 25,1 év volt, ami azt jelenti, hogy a diagnózis és a genetikai vizsgálat közben eltelt hosszú idő miatt a betegek lemaradhatnak potenciális precíziós kezelési lehetőségekről.

A tanulmányban a következő vizsgálatokat végezték: panelvizsgálattal az epilepsziával összefüggésbe hozható géneket, teljes exom szekvenálással (WES) egyszerre 20 000 gént és microarray vizsgálattal a kromoszómák hiányzó szakaszait azonosították. A legmagasabb diagnosztikai hozamot a WES hozta (48%), ezt követte a genetikai panelvizsgálat (32,7%) és a microarray-vizsgálat (20,9%). A vizsgálatok együttesen a betegek 40,9%-ánál azonosítottak patológiás variánsokat, és ezen túl a betegek 53,10%-ánál találtak bizonytalan jelentőségű variánsokat. A teljes kohorszban a leggyakrabban azonosított variánsok a TSC1 (ami a sclerosis tuberosát okozza), az SCN1A (ami a Dravet-szindrómát okozza) és a MECP2 gén mutációi voltak. Az 1 éves kor után kezdődő epilepszia esetén a MECP2 és a DEPDC5 volt a két leggyakrabban azonosított patológiás variáns.

A kutatók megvizsgálták a genetikai eredetű epilepszia magasabb kockázatával esetleg összefüggésbe hozható tényezőket, beleértve a családi anamnézist, a társbetegségként jelentkező megkésett fejlődést, a lázgörcsöt, a status epilepticust, a perinatális sérülést és a beteg életkorát a rohamok kezdetekor. A kiigazított elemzésben a társbetegségként jelentkező megkésett fejlődés (becslés 2,338; 95% CI, 1,402–3,900; P =0,001) és az 1 éves kor előtt kezdődő rohamok (becslés 2,365; 95% CI, 1,282–4,366; P =0,006) előre jelezték az epilepsziával kapcsolatos patológiás variánsok magasabb gyakoriságát.

Az epilepszia családi halmozódása nem korrelált a genetikai eltérésekkel, ezért fontos és javasolt a genetikai vizsgálat akár felnőtt, családi előzmény nélkül jelentkező epilepsziás betegek esetén is.

Forrás: https://www.medscape.com/viewarticle/genetic-testing-warranted-epilepsy-unknown-origin-2023a1000uc0