Ticagrelor STEMI-ben
Az ST elevációval járó szívinfarktusos (STEMI) betegekben a fibrinolitikus terápiát követő ticagrelor adagolása nem okozott több súlyos vérzést, mint a clopidogrel adagolás.
A TREAT vizsgálatban arra az eredményre jutottak, hogy az ST elevációval járó szívinfarktusos (STEMI) betegekben a fibrinolitikus terápiát követő ticagrelort illetve clopidogrelt kapó betegekben a fatális és az intracraniális vérzések aránya megegyezett, de a kicsi, vagy minimális vérzések a ticagrelor csoportban gyakoribbak voltak, mint a clopidogrel csoportban.
STEMI-t szenvedett betegeknél a koronáriák átjárhatóságának helyreállítására a leginkább javasolt stratégia a perkután koronária intervenció (PCI), de a világ sok területén, vagy a városoktól távol lakók esetén erre nincs azonnal mód. A TREAT vizsgáltban arra keresték a választ, hogy mennyi a vérzés veszélye az igen hatásos thrombocita-gátló ticagrelor alkalmazása során. 3799, 75 évesnél fiatalabb, STEMI-t szenvedett betegeket 2015 és 2017 során fibrinolízissel kezeltek 152 intézetben. A résztvevők átlagos életkora 58 év volt, 77,1% férfi volt, 90%-ban clopidogrelt kaptak. A betegeket a fibrinolízis után átlag 11,4 órával két csoportra osztották: az egyik csoport ticagrelort kapott (180 mg töltőadag, majd 2 x 90 mg naponta), a másik csoportnak clopidogrelt adtak (300-600 mg töltőadag, majd napi 75 mg). 30 nappal a thrombolízis után a ticagrelor csoport 1913 betege közül 14-ben (0,73%), a clopidogrel csoport 1886 betege közül 13-ban (0,69%) jelentkezett komolyabb vérzés. A két érték közötti különbség mindössze 0,04% volt (95%CI -0,49%-0,58%, P<0,001), ami bőven megfelelt a „noniferiority” elvárásnak. Az előzetes PLATO vizsgálat előírásainak, illetve a Bleeding Academic Research Consortium (BARC) kritériumainak megfelelő nagyobb (3-5 típus) vérzés a ticagrelor csoportban 23 esetben (1,20%), a clopidogrel csoportban 26 esetben (1,38%) fordult elő. Az abszolút különbség -0,18% volt, ami szintén a noninferiority határon belül van (95%CI -0,89%-0,54%, P=0,001). Fatális vérzés 0,16%-ban és 0,11%-ban fordult elő (P=0,67), intracraniális vérzést 0,42%-ban és 0,37%-ban jegyeztek fel (P=0,82) a gyógyszerek előző sorrendjében, tehát ezek gyakorlatilag azonos kockázattal jelentkeztek a két betegcsoportban. Minor és minimális vérzés viszont több volt a ticagrelor csoportban.
A vaszkuláris okból történő halálozás (szívinfarktus, stroke) is megegyezett a két csoportban: a ticagrelorral kezeltek közül 76 beteg (4,0%) halt meg ilyen okból, míg a clopidogrellel kezeltek közül 82 beteg (4,3%) vesztette életét a fentiek miatt (HR: 0,91, 95%CI 0,67-1,25, P=0,57). Dr. Bergwander itt megjegyezte, hogy várnunk kellene még 12 hónapot, és akkor majd tisztábban látjuk a helyzetet.
A tanulmányhoz fűzött kommentárjukban Dr. Clyde W. Yancy (Feinberg School of Medicine, Northwestern University, Chicago) és Dr. Robert A. Harrington (Stanford University, California) megjegyezték, hogy sok országban – a PCI körülményes elérhetősége miatt - még mindig a litikus terápia az elsődleges megoldás, de nem tudjuk, melyik trombocita-gátló kezeléssel kell társítani. Kérdés az is, hogy az akut miokardiális infarktus indulásakor először clopidogrelt, vagy ticagrelort adjunk? Egyébként érdekes módon az USA-ban a szívinfarktus a legtöbb áldozatát a PCI-t végző intézetek közelében szedte. Yancy véleménye szerint a PCI annyival jobb a litikus terápiánál, hogy lehetőség szerint előbbire kell törekedni.
Craig Beawers gyógyszerész (University of Kentucky College of Pharmacy, Lexington) szerint a PCI-hez jutásig rendszerint clopidogrel töltőadagot kell adni, majd át kell szállítani a beteget egy szakintézetbe. Ezután lehet ticagrelorra váltani, ha magas kockázata van a további thrombózisok keletkezésének, vagy a beteg genetikailag clopidogrel rezisztens.
