hirdetés

Többször diagnosztizálnak depressziót, mint kéne

Az Egyesült Államokban végzett friss felmérés szerint az amerikai felnőtt lakosság körében gyakran olyankor is depressziót kórisméznek az orvosok, amikor valójában nem áll fenn a betegség.

hirdetés

A vizsgálatban azt elemezték, hogy az orvos szerint depresszióval diagnosztizált betegek valóban kielégítik-e a DSM-IV major depresszióra vonatkozó kritériumait. Az eredmények azt jelezték, hogy a depresszió klinikai diagnózisával rendelkező 5639 résztvevő csupán 38,4 százaléka felelt meg ezeknek a kritériumoknak. Ennél is aggasztóbb, hogy a résztvevők többségének orvosa antidepresszívumot írt fel, függetlenül attól, hogy az adatok valóban major depressziós epizódok fennállását igazolták-e.

„Mostani megállapításaink megerősíteni látszik a pszichiátriai gyógyszerek rendelésének és szedésének növekvő trendjét, melyek közül is kiemelkednek az antidepresszívumok” –kommentálta az eredményeket a Psychoterapy and Psychosomatics című lapban megjelent közlemény szerzője, dr. Ramin Mojtabai, a baltimore-i Johns Hopkins Bloomberg School of Public Health pszichiátere.

Az elemzés alapját a 2009-ben és 2010-ben lefolytatott National Survey of Drug Use and Health (NSDUH) résztvevőinek adatai képezték, akiknél számítógépes módszerekkel is kiegészített személyes interjúk történtek annak meghatározására, hogy az adott eset kielégítette-e a DSM-IV major depressziós epizódokra vonatkozó kritériumait. A diagnózis kimondásához az volt szükséges, hogy 9 előre meghatározott tünet közül legalább 5 fennálljon az adott betegnél. A depresszió diagnosztikai kritériumain kívül a résztvevőknek számot kellett adni arról is, hogy részesültek-e a megelőző 12 hónapban kórházi vagy ambuláns kezelésben, illetve szednek-e gyógyszereket. Ezen kívül gyűjtötték a demográfiai adatokat is (iskolázottság, általános egészségi állapot, foglalkoztatottság).

Az eredmények arra utalnak, hogy a 35 és 49 év közöttiek, illetve a 65 évesnél idősebbek kisebb arányban feleltek meg a 12 hónapos periódusban a major depressziós epizódokra vonatkozó kritériumoknak, mint a 18−25 év közötti korosztály. „Nagyobb volt a kritériumokat kielégítő esetek aránya akkor, ha az illető munkanélküli volt, elvált vagy partnerétől külön élt, magasabb iskolai végzettséggel rendelkezett, illetve rosszabb volt a saját maga által megítélt egészségi állapota” – írja dr. Mojtabai, aki azt is hozzáteszi, hogy a vizsgálatban tapasztalt álpozitív arány megfelel a korábbi vizsgálatok adatainak. Az álpozitív esetek gyakori előfordulása többféle okra vezethető vissza, többek között arra, hogy nem egy speciális pszichiátriai centrum betegei körében gyűjtötték az adatokat, így a depresszió incidenciája összességében kicsi volt, ezen felül a bevont orvosok kevés ismerettel rendelkeztek a diagnosztikai kritériumokról, és nem volt egyetértés a küszöbértéket el nem érő szindrómák megítélését tekintve sem.

A szerző emellett nem hallgatja el a vizsgálat gyengéit sem, melyek közül az egyik legfontosabb, hogy a klinikusok által diagnosztizált depresszió valódi prevalenciája valószínűleg jóval meghaladja a vizsgálat szerzői által becsült szintet, mivel az orvosok jelentős része nem osztja meg diagnosztikai benyomásait, meglátásait betegeivel. Fontos korlátozó tényező lehet az is, hogy a strukturált interjúk és a klinikus által felállított diagnózisok szenzitivitása nem kielégítő, illetve a NSDUH vizsgálatban nem adták meg pontosan a betegtoborzást végző orvosok pontos szakképesítését. A vizsgálat gyengéjeként értékelhető az is, hogy a depresszióval diagnosztizált betegek bizonyos hányada valójában nem depresszióban, hanem más pszichiátriai kórállapotban szenvedett, amelyben az antidepresszív gyógyszeres kezelés javulást eredményezhetett. Végül a depressziós felnőttek némelyikénél hosszú távú kezelés szükséges annak megelőzésére, hogy a remissziót követően visszaesés következzen be.

A szerző szerint olyan diagnosztikai szemléletre van szükség, mely „segít abban, hogy a klinikus ne adja pszichiátriai diagnózis címkéjét olyan eseteknek, amikor valójában küszöbhatár alatti tünetek vagy enyhe kórállapotok állnak fenn”.

Dr. S. I.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.