A narkolepszia az orexinrendszer elégtelenségén alapuló neurológiai betegség, centrális hypersomnia, autoimmun, genetikus és környezeti etiológiával. Csak tüneti kezelése ismert, de szubsztitúciós kezelést ígérő orexinagonista szert fejlesztenek; az immunterápia eredményei ellentmondásosak.

Új adatok szerint a frontvonalban dolgozó, de jobban alvó, kevésbé kiégett egészségügyi dolgozók a többieknél kisebb valószínűséggel kapják el a COVID-19-betegséget.

A sürgető vizelés és a gyakori éjszakai vizelés, valamint incontinencia kezelése antimuscarin típusú gyógyszerrel.

Az inszomnia kezelésének alapját a viselkedésterápia képezi, de eseten­ként gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat. Idősebb felnőttek számára a kontrollált felszabadulású melatonin és doxepin az elsőként választandó szer; második vonalban a „z betűs szerek” közül választhatunk. Elalvási ne­hézségek ellen kontrollált felszabadulású melatonin vagy „Z szer”, átalvási zavarok ellen kis dózisú doxepin vagy Z szer adható. Benzodiazepinek nem javasolhatók: jobb alternatívák is rendelkezésre állnak. Az orexinreceptor-antagonista suvorexant nem hatásosabb, de drágább a Z szereknél. Szedatív hatású antihisztaminok, antiepileptikumok és atípusos antipszichotikumok csak speciális esetekben ajánlhatók.

A tartós ellátásban részesülő személyek csonttörési kockázatának előrejelzésére kidolgozott modell segítségével csökkenthető a csípőtáji törések esélye. 

Számos vizsgálatban elemezték már a kívülről bevitt melatonin hatásos­ságát a primer alvászavarok kezelésében. A bemutatott metaanalízis sze­rint a melatonin javítja az elalvási latenciát, a teljes alvásidőt és az alvás minőségét. Klinikai gyakorlati szempontból legnagyobb előnye a kedvező mellékhatásprofil.

Az alvászavarban szenvedőknek csak átmeneti megoldást nyújtanak a gyógyszerek, ezért az Amerikai Pszichológiai Társaság a problémára elsőként kognitív viselkedésterápiás kezelést javasol.

A cukorbetegek körében az elesések rokkantsághoz vezethetnek és rontják az életminőséget. Az ismételt elesések – még ha nem is járnak csonttöréssel – gyengítik a beteg motivációját és képességét a mindennapi aktivitásokban való részvételre. Időskorú cukorbetegek esetében gyakran zavart szenved a testpozíció fenntartásának képessége, ami tipikusan fokozza az elesések kockázatát. Diabétesz kapcsán az elesések kockázati tényezőjének tekinthetők a korábbi elesések, a rossz alsó végtagi funkció, az egyensúly megtartásának bizonytalansága, a kórelőzményben szereplő coronaria-betegség, az ízületi gyulladás, a túlsúlyosság, a váz-izomrendszeri fájdalom, a depresszió, a látászavar, több gyógyszer (köztük altatószerek) egyidejű szedése, a perifériás neuropathia és az inzulinterápia.

Az izombeteg gyermek altatása az aneszteziológusok nagy része számára rejtélyes, ijesztő dolog, leginkább azért, mert ritkán találkoznak vele. Az alábbi közlemény célja, hogy összefoglalja mindazt, amit az izombeteg gyermekek biztonságos érzéstelenítéséről tudni kell és érdemes.

Az alvászavarok igen gyakoriak űrhajósoknál az űrrepülés előtt, alatt és után, az altatók viszont csak nagyon kevéssé javították az alvás hatásosságát, miközben csökkentik a mentális éberséget és a motoros koordinációt.