Űrhajósok és altatók
Az alvászavarok igen gyakoriak űrhajósoknál az űrrepülés előtt, alatt és után, az altatók viszont csak nagyon kevéssé javították az alvás hatásosságát, miközben csökkentik a mentális éberséget és a motoros koordinációt.
Az űrhajósok gyakori szubjektív panasza az alvászavar és a fáradtság. Az alvásról és az űrben szedett altatószerekről régebben csak a küldetések utáni szubjektív beszámolókból és a korlátozott számú, repülés közben készített objektív beszámolóból nyertünk információkat. A rövid- és a hosszú küldetések alatti alvási problémák felmérése végett egy megfigyeléses vizsgálatot végeztek.
A 2001. július 12. és a 2011. július 21. közötti tíz éves időszakban a Space Transportation System által végrehajtott „shuttle” repülések személyzetétől, illetve a 2006.szeptember 18. és 2011. március 16. között a Nemzetközi Űrállomás (International Space Station = ISS) személyzetétől gyűjtöttek adatokat. A nem domináns kéz csuklójára szerelt készülékkel (Actiwatch-L, Mini-Mitter aktigráfia) objektív adatokat gyűjtöttek az aktivitásról és a fény-expozícióról, az alvás jellegzetességeiről. Az altatószerek használatát a beszámolók alapján (szubjektív adatok) regisztrálták már a repülés előtti 3 hónapban, a kilövés előtti napokban, a repülés közben és a visszatérés utáni napokban.
A „shuttle”-val összesen 64 űrhajós repült a „shuttle”-val 26 küldetés során 80-szor, és 1063 napot töltöttek az űrben. A Nemzetközi Űrállomáson 21 űrhajós fordult meg, és 3248 napot töltött az űrben. Az összes űrhajósról a földön töltött napokról 4014 adat áll rendelkezésre.
A „shuttle” küldetések alatt a személyzet az aktigráf szerint jóval kevesebbet aludt a tervezettnél: 7,35 óra (SD 0,47) helyett csak 5,96 órát (SD 0,56), a repülés előtti 11 napban 7,35 óra (SD 0,51) helyett 6,04 órát (SD 0,72), nagyjából 3 hónappal a küldetés előtt 7,40 óra (0,59) helyett 6,29 órát (0,67) a küldetések befejezése utáni alváshoz képest (8,01 óra helyett 6,74 órát, minden tekintetben p<0,0001). Az ISS-en szolgáló asztronauták szintén szignifikánsan kevesebbet aludtak az űrrepülés során (6,09 óra, SD 0,67), a repülést megelőző 11 napban (5,86 óra, SD 0,94), nagyjából 2 hónappal a repülés előtt (6,41 óra, SD 0,65) a küldetés utáni első héthez képest (6,95 óra, SD 1,04, p<0,0001).
A kilövés előtti alváshiány nem különbözik attól az ismert jelenségtől, melyet fontos események (vizsga, sportesemények, nehéz feladatok, stb.) előtti stressz-helyzetekben látunk.
A „shuttle” küldetésekben résztvevő asztronauták 78%-a az összes 963 űrben töltött napból 500 nap során (52%) altatókat használt. Az esetek 17%-ában két tablettára is szükség volt. Az ISS-en szolgáló 16 űrhajós közül 12 (75%) számolt be alvást segítő tabletták használatáról. A szerzők szerint ez nagyjából 20-szor több, mint amit az átlag amerikaiak vélhetően egy adott évben használnak.
A leggyakrabban használt altatók a küldetések során a zolpidem és a szabályozott hatóanyag-leadású („controlled-release”) zolpidem voltak (73%-os és 12%-os részesedéssel). Viszont az altatók csak nagyon kevéssé, mindössze 1,3%-al javították az alvás hatásosságát, ezért ellenintézkedésekre van szükség, és az ilyenkor használt gyógyszerek stabilitását, felszívódását és hatásosságát növelni kell. Az altatószerek minimális előnyeit és a szerek kockázatait mérlegelni kell, hiszen az altatók csökkentik a teljesítményt az űrhajó kezelése közben. Szerzők továbbá megjegyzik, hogy az FDA figyelmezteti az ilyen gyógyszert szedő betegeket arra, hogy a mentális éberséget és a motoros koordinációt igénylő tevékenységek esetén ezek a szerek nem ajánlottak, és nem alkalmasak egy teljes éjszakai alvás biztosítására sem. Az FDA „fekete keretben” külön megjegyzi, hogy az összes altatószer használata utáni reggelen a vezetésben és egyéb feladatok végzésében zavar keletkezhet.
Az asztronauták alváshiánya nemcsak a konkrét „shuttle” küldetések és az ISS küldetések alatt, hanem a felkészülési időszakban, a repülést hónapokkal megelőzően is jelentkezik, és igen gyakori gyógyszerhasználathoz vezet. Mivel a krónikus alvászavar rontja a teljesítményt, az alvást elősegítő hatásos módszerek kifejlesztésére van szükség. A tervezett 1 éves (kétszer hosszabb a jelenlegieknél kétszer hosszabb) ISS-küldetés időtartamára ki kell valamit találni.
A közleményhez fűzött kiadói megjegyzésében Dr. Mathias Basner (Sleep and Chronobiology, Department of Psychiatry, University of Pennsylvania, Philadelphia) szerint sem tudjuk, hogy mi történik az alvással és az egyéb biológiai funkciókkal egy ilyen hosszú űrutazás alatt. Az alvást negatívan befolyásoló tényezők között az űrben a zajok, a fizikai rosszullét, a nem 24 óránként változó világosság-sötétség, a hipoxia, a hiperkapnia, valamint az izolált, extrém környezet által kiváltott pszichológiai faktorok játszanak szerepet.
Az eredeti közlemény számos helyen korlátozott értékű (pl. az aktigráfia nem ad választ az alvás minőségére, stb.), de mindenképpen érdekes.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
