A kiégés és az álmatlanság növeli a COVID-19 kockázatot
Új adatok szerint a frontvonalban dolgozó, de jobban alvó, kevésbé kiégett egészségügyi dolgozók a többieknél kisebb valószínűséggel kapják el a COVID-19-betegséget.
Az egészségügyi dolgozók körében végzett első ilyen jellegű felmérés eredményei a BMJ Nutrition, Prevention and Health lapban jelentek meg 2021. márciusában. A 2020 júliusa és szeptembere között végzett vizsgálatba főleg a SARS-CoV-2 fertőzés nagy kockázatának kitett belgyógyászati, sürgősségi, kritikus osztályokon dolgozókat vonták be, a résztvevők 72%-a volt férfi, átlagos életkoruk 48 év volt. A fertőzés első vonalában dolgozó 2844 egészségügyi dolgozóból saját bevallása szerint 568 kapta el a COVID-19-et.
Azoknál, akik három különféle alvásproblémát (nehéz elalvás, nem folyamatos alvás, altatószerek használata) panaszoltak, 88%-kal nagyobb volt a COVID-19 fertőzés kockázata azokhoz képest, akiknek nem volt alvászavaruk (OR: 1,88, 95%CI 1,17-3,01). A háromfajta alvászavar egyikének megléte önmagában nem növelte a COVID-19 fertőzés kockázatát. Az összefüggés független volt az életkortól, nemtől, specialitástól és a kórház földrajzi helyétől. Egy igazított analízisben kimutatták, hogy minden plusz átaludt éjszakai óra 12%-kal csökkentette, és minden 1 óra napközbeni szundikálás 6%-kal növelte a fertőződés kockázatát (OR: 1,06, 95%CI CI 1,.01-1,12). Érdekes, hogy 6 ország közül 5-ben (Franciaország, Németország, Olaszország, Egyesült Királyság és USA) a nappali szundikálás kissé növelte, míg Spanyolországban befolyásolta a kockázatot.
A heti egyszeri kimerülés 1,3 – 1,4-szeresére emelte a COVID-19-et betegség valószínűségét, de a munkával kapcsolatos mindennapos elfásultság, kiégés érzés (burnout) esetén 2,6-szor gyakoribb a COVID-19, amely ráadásul súlyosabb formában jelentkezik és hosszabb ideig tart.
Dr. Sara Seidelmann, a tanulmány senior szerzője szerint a COVID-19 fertőzés kialakulásában és súlyosságában olyan az alvás higiénével nem összefüggő faktorok is szerepet játszanak, mint pl. az alvás optimális minősége vagy a munkahelyi stressz, ezért a betegségre holisztikus módon kell tekinteni. Megfigyeléseink megerősítik az irodalmi adatokat, melyek szerint az alvászavarok, és a kiégés kockázati faktornak tekintendők az olyan vírusbetegségekben, mint a COVID-19.
Dr. Sofia Pappa (Imperial College London) kommentárjában rámutatott, hogy az alvászavarok és az álmatlanság fokozza a növeli a megfázás, a pneumonia és egyéb légúti fertőzések valószínűségét, és számos vizsgálatban találtak összefüggést az alvás hossza és a vakcinálásra adott válasz között. Egy 2020. szeptemberében megjelent 65 tanulmányt összefoglaló nagy meta-analízisben (Batra K, Singh TP, Sharma M, et al. Investigating the psachological impact of COVID-19 among healthcare workers. a meta-analysis. Int. J. Environ. Res. Public Health 2020, 17(23), 9096; 79.437) résztvevő adatai alapján megállapították, hogy a szorongás, a depresszió, a stressz, a poszttraumás stressz szindróma, és számos egyéb pszichiátriai megbetegedés kialakulásában szerepet játszó álmatlanság a vizsgált személyek mintegy 28%-ánál volt észlelhető. A rövidebb alvás csökkenti az immunitást, és sérülékenyebbé teszi a COVID-19 betegeket ellátó személyeket a fertőződésre. Az alvás higiéne betartása nemcsak az egészségügyi dolgozóknak, hanem mindenkinek ajánlott: ideális lenne, ha azonos időpontban feküdnénk le és kelnénk fel, ha legalább az elalvás előtt fél órával megteremtenénk a módot a lazításra, lesötétítenénk a hálószobát, kikapcsolnánk az elektronikus eszközöket, nem dohányoznánk, és nem fogyasztanánk alkoholt, teát, kávét, tudnánk relaxálni.
Ezek nagyon nehezen betarthatók a mostani depressziós időszakban és még inkább nehezen követhetők az egészségügyben dolgozók számára, de mindenképpen meg kellene próbálni, hisz „ha nem tudunk figyelni önmagunkra, hogyan fogunk tudni másokra figyelni?”.
Forrás:
Batra K, Singh TP, Sharma M, et al. Investigating the psachological impact of COVID-19 among healthcare workers. a meta-analysis. Int. J. Environ. Res. Public Health 2020, 17(23), 9096; https://doi.org/10.3390/ijerph17239096
