A dohányzás abbahagyása utáni gyakori testsúlynövekedés kezdetben ugyan fokozza a 2-es típusú diabetes kockázatát, de csökkenti a kardiovaszkuláris és egyéb egészségügyi problémák gyakoriságát.

Egy multicentrikus, randomizált, kontrollált vizsgálat szerint a fájdalmas diabeteses perifériás neuropátiát az elektroakupunktúra hatásosan és biztonságosan enyhíti.

Egy vizsgálat szerint 2-es típusú diabeteszben a metforminról szulfonilureára történő váltás növeli a nem kívánatos események előfordulásának kockázatát.

A metformin még ma is az első választású szer 2- es típusú diabéteszben. Kérdés, hogy jogosan, vagy csak megszokásból őrzi ezt a fontos pozíciót.

Egy nagy vizsgálat szerint meglehetősen gyakori, hogy az USÁ-ban a 2-es típusú diabéteszes betegeket nem kezelik megfelelően.

A jelenleg használatos folyamatos vércukorszintmérő eszköznél jobban teljesítettek az újabban kifejleszetett készülékek.

Fiatalkori diabeteszben a jelenlegi kezelések nem lassítják a béta-sejtek funkcióromlását.

A genetikus és epigenetikus információ integrálásával feltárhatjuk a kapcsolatot a genom, a pre- és posztnatális környezet és a betegségkockázat között.

Az albuminúria/proteinúria tubulointersticiális károsodást okoz a vesében, így nefronvesztéshez vezet. Ezért a proteinúriát a vese „anginájának”, és mint ilyent, mindenképpen kezelendő elváltozásnak tartjuk. Kiemelt fon­tosságú a krónikus vesebetegség szempontjából nagy kockázatú betegek fehérje-/albuminvizelésének szűrése és erélyes kezelése. A kezelésben alap­vető a renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer gátlása: az ezeken a táma­dáspontokon ható szerek csökkentik a proteinúriát, kombinációs kezelés esetén ez a hatásuk additív lehet. Nagy áttörést jelentett a diabéteszes vesebetegek kezelésében az SGLT2-gátlók és a GLP1-receptor-agonista liraglutid vesevédő és albuminúriát csökkentő hatásának kihasználása.

A szív- és érbetegségek kezelési irányelveinek többsége az ACE-gátlókat ajánlja első vonalbeli kezelésként, az ARB-ket inkább alternatívaként említik azok számára, akik nem tolerálják az ACE-gátlókat. Az itt bemutatott közle­mény összehasonlítja a két gyógyszercsoport alkalmazása melletti kimene­telt és mellékhatásokat. Áttekintve a bizonyítékokat, a szerzők megállapítják, hogy nincs érdemi hatásbeli vagy biztonságossági különbség az ACE-gátlók és az ARB-k között. Az összesített előny-kockázat elemzés alapján nem látják indokoltnak az ACE-gátlók előnyben részesítését az ARB-kkel szemben.

Journal of the American College of Cardiology, 2018. március