Új módszer a neuropátiás végtagfájdalom kezelésére

A Nature Communications folyóiratban május 5-én jelent meg a The University of Texas at Dallas, Center for Advanced Pain Studies (CAPS), kutatóinak cikke, amelyben a diabéteszes neuropátiás fájdalom kezelésének új megközelítését vázolták. A diabéteszes neuropátia a neuropátiás fájdalom egyik leggyakoribb formája, és a Centers for Disease Control and Prevention szerint mintegy 11 millió embert érint - az Egyesült Államokban élő 38 millió cukorbeteg közel egyharmadát. Jellemzően a végtagokat érinti, és éles, nyilalló fájdalmat okoz.

A mostani cikk szerint egy, a 100 évvel ezelőtti felfedezése óta nagyrészt figyelmen kívül hagyott jelenség állhat a diabéteszes fájdalom hátterében: a Nageotte-nóduszoknak nevezett sejtcsoportok az emberi érzékelő ganglionokban az idegsejtek pusztulását jelzik. Ezek olyan gyógyszerek célpontjának bizonyulhatnak, amelyek megvédik ezeket az idegeket, így segítenek a diabéteszes neuropátia kezelésében.

“Tanulmányunk legfontosabb megállapítása valóban a diabéteszes neuropátiás fájdalom kialakulásának új megközelítése” - nyilatkozta Dr. Ted Price, a CAPS igazgatója és a tanulmány társszerzője. “Úgy véljük, adataink azt mutatják, hogy a háti gyökérganglionban zajló neurodegeneráció a betegség egyik kritikus aspektusa - ami valóban arra kényszeríthet minket, hogy új módon gondolkodjunk a betegségről.”

“A diabéteszes neuropátia rokkantosító hatású lehet” - fejtette ki Dr. Stephanie Shiers neurológus kutató, társszerző. “A kezelési lehetőségek nem túl jók, és ha az alapjául szolgáló cukorbetegséget nem kezelik, amputációra lehet szükség a perifériás idegek súlyos károsodása miatt. A szervdonorokból kinyert dorzális gyökérganglionok egy részhalmazában rengeteg ilyen Nageotte-csomót, nóduszt találtam. Amikor utánanéztem ezen minták kórtörténetének, kiderült, hogy mindegyik minta cukorbetegektől származott. Ezek a csomók gyakrabban fordultak elő a cukorbetegeknél, és még gyakrabban a diabéteszes neuropátiában szenvedőknél. A szervdonorok számos betegségben halnak meg, ezért nagy áttörést jelentett, hogy felfedeztük ezeket a rendellenességeket a szövetek egy olyan nagy részhalmazában, amelyek hasonló kórtörténettel rendelkeztek.”

A Nageotte-nóduszok olyan elhalt érzékelő neuronok, amelyek pusztulásukat követően csomókként maradnak meg a szervezetben. Létezésüket először 1922-ben dokumentálta Jean Nageotte francia neuroanatómus nyulakban. Az elmúlt 100 évben ezek a csomók szinte teljesen figyelmen kívül maradtak a szakirodalomban, és csak mintegy 20 tanulmányban jelentek meg, amelyek közül sok már fél évszázadosnál is régebbi.

“Úgy tűnik, hogy ezek olyan neurodegeneráció jelei, ahol a hiperglikémia csökkenti az idegsejtek életképességét” - mondta Shiers. “Kevés dokumentált ismerettel rendelkezünk ezeknek a struktúráknak a molekuláris összetételéről. A fájdalom területén gyakorlatilag senki sem hallott róluk, és szinte semmit sem tudtunk a fájdalomban és a neurodegenerációban való részvételükről.”

Ebben a tanulmányban Shiers és munkatársai arra törekedtek, hogy molekuláris szinten jellemezzék a Nageotte-csomókat. Szövettani és térbeli szekvenálással kimutatták, hogy a Nageotte-nóduszok nagy számban fordulnak elő a diabéteszes neuropátiában szenvedők szenzoros ganglionjaiban. Ezek főként szatellit glia és nem mielinizált Schwann-sejtekből állnak.

“A gócokkal összefonódva axonkötegek láthatók: az érzékszervi neuronok rostjai, amelyek úgy néznek ki, mint a kis neuromák. Úgy tűnik, hogy az ott lévő axonok érzékelő neuronokból erednek; ezek fájdalomérző rostok” - írta le a Nageotte-nóduszokat Shiers. “Úgy tűnik, hogy ez egy egyedülálló patológia - olyasmi, amit még soha nem írtak le embernél. Ha ez így van, akkor a felfedezés új terápiás lehetőségek kidolgozásához vezethet, mert ezeknek a rostoknak a spontán aktivitása állhat a diabéteszes neuropátia kialakulásának hátterében. Több olyan donorunk is volt, akiknek más típusú, a cukorbetegséggel nem asszociálható neuropátiás állapotai voltak, és az ő dorzális gyökérganglionjaikon is rengeteg Nageotte-csomó volt.”

Míg a Nageotte-csomókat említő ritka korábbi tanulmányok többnyire egyetlen személy esettanulmányai, ebben a tanulmányban 90 ember mintája szerepelt. Shiers szerint az ilyen módon növekvő axonok dokumentálása is újszerű - ez a tanulmány másik olyan aspektusa, amely új területet jelent.

“Ez megváltoztathatja az érzékelő neuronokról alkotott alapvető ismereteinket. Az érzékelő neuronoknak nem kellene rostokat növeszteniük a sejttestükből; egyedi alakjuk van, amit pszeudounipolárisnak nevezünk, de ezek a diabéteszes érzékelő neuronok nem pszeudounipolárisak - multipolárisnak tűnnek” - összegzett Shiers. “Nem tudjuk, hogy ez a morfológia patológiás-e, vagy nem értjük ezeknek a sejteknek a funkcióját a szervezetben.”

Ted Price szerint “a vizsgálatból nyert egyik legfontosabb felismerés, hogy másképp gondolkodunk a diabéteszes neuropátiás fájdalom kezeléséről. Úgy gondolom, hogy amire most összpontosítanunk kell, az a neuroprotekció a betegség korai szakaszában, hogy ezek a Nageotte-csomók eleve ne alakulhassanak ki.”

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Forgotten cell clusters may hold key to diabetic neuropathy pain

Nageotte nodules in human dorsal root ganglia reveal neurodegeneration in diabetic peripheral neuropathy

Irodalmi hivatkozás:

Stephanie I. Shiers et al, Nageotte nodules in human dorsal root ganglia reveal neurodegeneration in diabetic peripheral neuropathy, Nature Communications (2025). DOI: 10.1038/s41467-025-59538-z