A krónikus veseelégtelenség előrejelzésére alkalmas módszert fejlesztettek ki amerikai kutatók, melynek segítségével megbecsülhető, milyen eséllyel alakul ki a kórkép a következő 5 évben.

Még nem teljesen reménytelen csökkenteni és megállítani a klímaváltozás negatív egészségügyi hatásait.

Az onkokardiológia vagy kardioonkológia viszonylag új orvostudományi terület, mely több szakma – elsősorban az onkológia, hematológia és kar­diológia – integrált együttműködésén alapul. Kialakulását hosszú folyamat előzte meg. Kezdetben az onkokardiológiai együttműködés elsősorban az antraciklintartalmú kezelések mindenki által jól ismert kardiotoxikus mellékhatásainak felismerésére, követésére, illetve megelőzésére szolgált.

A daganatos betegek táplálkozásáról, vitaminpótlásáról nagyon sok álhír kering. Napjainkban a szélsőséges diéták korát éljük, amelyben a betegek számos kérdéssel fordulnak a gyakorló orvos felé, így célszerű eligazodni a szakmai ajánlásokban. A D₃-vitaminról – mely nem vitamin, hanem egy hormonelőanyag – beigazolódott, hogy alacsony szintje esetén (30 ng/ml alatt) számos krónikus betegség mellett a malignus betegségek egy részé­nél is fokozott rizikótényezőt jelent. Ennek megfelelően akapvető lenne a colorectalis daganatok és az emlődaganatok esetében a D₃-vitamin-szint mérése, és a hypovitaminosis megszüntetése, prevenciós céllal is.

A hypertriglyceridaemia az európai felnőtt populáció mintegy harmadát érin­ti. A trigliceridszint változása hatással van az egyéb lipoproteinszintek alaku­lására, így módosul az LDL összetétele, nő a kicsi, denz, oxidációra hajlamos LDL-részecskék száma, csökken a védő hatású HDL szérumkoncentrációja. Ez a hatás felveti a trigliceridek jelentőségét a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában és progressziójában. Korábbi nagy, prospektív, randomizált, kettős vak tanulmányok nem igazolták azt, hogy a trigliceridek szintjének csökkentése javítaná a primer klinikai végpontot, de a magas trigliceridszint egyéb kardiovaszkuláris rizikófaktorokra gyakorolt hatása felveti annak le­hetőségét, hogy az 1,7 mmol/l fölötti trigliceridértékű egyének az életmód-terápia sikertelensége esetén gyógyszeres kezelésben részesüljenek.

Az osteoporosis a csont ásványianyag-tartalmának megfogyatkozásával és a csontszerkezet minőségének romlásával járó idült csontanyagcsere-betegség, mely a csonttörési kockázat növekedésével jár. A biszfoszfonátok a legszélesebb körben alkalmazott specifikus antiporotikus szerek. A biszfoszfonátok akkumulálódnak a csontban, így az osteoclastokra kifejtett gátló hatásuk a gyógyszer elhagyását követően is fennáll. Emiatt, illetve a kezeléssel összefüggésbe hozott állkapocs-necrosis és atípusos femur-törés miatt a biszfoszfonátkezelés optimális időtartama a mai napig vita tárgya.

A menopauza idején jelentkező vazomotoros tünetek a hormonális változáson kívül a fokozott kardiovaszkuláris kockázat jelei is lehetnek.

A WHO legújabban az emberi vért és egyes alkotórészeit is az alapvető gyógyászati termékek közé sorolta, és hangsúlyozta a betegek optimális kezeléséhez szükséges megfelelő vérellátás fontosságát.

A fázis III AMPLIFY vizsgálat eredményei szerint a tenapanor statisztikailag szignifikáns csökkenést eredményezett dializált betegek foszforszintjében, azaz hatásosnak bizonyult a hiperfoszfatémia kezelésében.

A növényi alapú és az ahhoz közelítő étrendek a kardiovaszkuláris megbe­tegedések, a kardiovaszkuláris mortalitás és az összmortalitás alacsonyabb incidenciájával járnak a középkorú általános népességben a prospektív ARIC tanulmány adatainak elemzése szerint.

Journal of the American Heart Association, 2019. augusztus