Egy új eljárás képes megakadályozni a tumorsejtek limfocita-elhárító tevékenységét, és reaktiválni az immunrendszer “kommandósait”.

A BMS a Celgene-nel erősítve indította újra a hazai képviseletét hazánkban néhány év szünetet követően. A vállalat előremutató kutatási és terápiás portfóliójáról Krystyna Grygier ügyvezető igazgatót kérdeztük.

A petefészek leggyakoribb rosszindulatú daganataként számon tartott high grade serosus carcinoma (HGSC) kialakulásának háttere az elmúlt években hisztomolekuláris vizsgálatoknak köszönhetően egyre inkább tisztázódni látszik. A rákmegelőző szövettani és molekuláris jellegzetességek behatóbb megismerése nyomán egyre korábbi stádiumban tudjuk diagnosztizálni az igen agresszív lefolyású betegséget. Pontos molekuláris mechanizmusok megismerésével egyre több lehetőségünk adódik a nőgyógyászati gyakor­lat optimalizálására. A közlemény összefoglalja a HGSC kialakulásának ma elfogadott elméletét, diagnosztikai és terápiás javallatait és a potenciális molekuláris célpontokat.

Az Európai Bizottság jóváhagyta a nivolumab és ipilimumab kombinált alkalmazását a nem reszekálható rosszindulatú mellhártyadaganat (mezotelióma) elsővonalbeli kezelésére.

A hepatocellularis carcinoma javarészt cirrhosis talaján kialakuló rosszin­dulatú májdaganat, leggyakoribb rizikófaktorai a hepatitis B és C vírusfer­tőzések, a krónikus alkoholos májbetegség, valamint egyes anyagcsere-betegségek. Fontos, bár sokszor nehézségekbe ütközik a hepatocellularis carcinoma elkülönítése a hepatocellularis adenomáktól és a focalis nodularis hyperlasiától.

Néhány újdonságról: atezolizumab és bevacizumab kombinációjával a túlélés meghosszabbítható az újonnan diagnosztizált hepatocelluláris carcinomás betegeknél; a túlélés hosszabb, mint ami a jelenlegi standard nexavarral elér­hető. Mesotheliomás betegeknél, akik megelőző platina alapú kemoterápia mellett progrediáltak, pembrolizumabbal ugyanolyan eredményt értek el, mint konvencionális kemoterápiával, a tumorválaszt mutató esetek száma több, mint amit kemoterápiánál tapasztaltak. Endometrium carcinomákban a lenvatinib és a pembrolizumab kombinációjával ígéretesek az eredmé­nyek. Az axitinib és a pembrolizumab új első vonalbeli kezelés vesesejtes carcinomákban. A GEJ tumorokban az ún. Dickkopf-1 fehérje kifejezett jelen­léte prediktív értékkel bír a pembrolizumabkezelés hatékonyságát tekintve.

Az ALCAM és a PD-L1 a malignus pleurális mesothelioma potenciális független rizikófaktorai, együttes vizsgálatuk prognosztikai értékű lehet.

A Brigham and Women’s Hospital (BWH) kutatói a peritoneális mesothelioma egyes ritka eseteiben az ALK gén genetikai módosulását azonosították és közölték a JAMA Oncology című lapban.

Az 1992-ben felfedezett programozott sejthalál-1 receptor (pD-1) az aktivált t- és b-limfocitákon, monocitákon és antigénprezentáló sejteken expresszálódik. A pD-1 és ligandumai (pD L1/pDL2) közötti interakció blokkolja a t- és b sejtek funkcióját, mely a csökkent citokin- és antitesttermelésen keresztül gátolja a tumor és a fertőzések elleni immunitást. e közlemény a pembrolizumab, egy humanizált, Igg4 kappa, pD-1 elleni monoklonális antitest hatásossági és toxicitási profilját tekinti át melanomában, nem kissejtes tüdőrákban (NsCLC) és egyéb daganattípusokban.

Az immunválasz egyes negatív szabályozó mechanizmusait, az ún. ellenőrzőpontokat célzó ellenanyag-terápiával jelentős sikert értek el többféle daganattípus esetén. Az összefoglaló fókuszában a citotoxikus T-limfocita-asszociált antigén-4-et (cytotoxic T lymphocyte-associated antigen 4, CTLA-4), valamint a programozott sejthalál protein-1-et (programmed cell death protein 1, PD-1), illetve ligandumát (PD-L1) gátló antitestek állnak, az ezekkel kapcsolatos preklinikai és klinikai tapasztalatokat tárgyalják a szerzők.