Malignus pleurális mesothelioma rizikófaktorai

A malignus mesothelioma a savós hártyák (pleura, peritoneum és pericardium) mesothelialis sejtjeiből kiinduló, igen agresszív klinikai lefolyást mutató daganattípus, melynek prognózisa az elmúlt évek során a fejlődő kemoterápiás lehetőségek ellenére még ma is igen kedvezőtlen. Az elváltozás az esetek mintegy 80%-ában a pleurából indul (malignus pleurális mesothelioma/MPM).

A malignus mesotheliomákban az elmúlt évek során in vitro vizsgálatok azt mutatták ki, hogy daganatos őssejt markerek jelenléte a kedvezőtlen prognózis indikátora. Mesotheliomákban immunhisztokémiai vizsgálatokkal az ismert daganatos őssejt markerek közül mind ez idáig csupán a nestin (VI-os típusú intermedier filamentum protein) prognosztikai hatását elemezték.

Jelen tanulmányban egy nemzetközi kutatócsoport 175 primer diffúz mesothelioma molekuláris elemzését végezték el. Eseteik között epitheloid, bifázisos és sarcomatoid szövettani típusok is szerepeltek (rendre 148, 15 és 12 eset). A vizsgálat során meghatározták a tumorok ismert őssejt markereinek expresszióját (ALCAM^#, ALDH1 és SALL4), valamint a tumorokat felépítő sejtek PD-L1^## kifejeződését, eredményeiket pedig összevetették a betegek klinikopatológiai jellegzetességeivel. Az összesített adatok alapján a kutatócsoport a vizsgált paraméterek potenciális klinikai hasznát kívánta feltárni. Eredményeik során a 175 vizsgált eset egy negyedében (43 esetben) a sejtmembrán változó arányú (5-100%-os, medián 20%-os) ALCAM-expresszióját támasztottak alá. PD-L1 fehérje 57 tumor esetében expresszálódott, (5 és 100% közötti expressziós aránnyal, 60%-os medián értékkel). A statisztikai elemzés az ALCAM és PD-L1 expressziók között enyhe szignifikáns összefüggést igazolt (P=0,04). A mindkét fehérjét expresszáló esetek jelentős részében fordultak elő ALCAM-PD-L1 koexpressziót mutató sejtek. A tumor-asszociált immunsejtek (TAI) PD-L1 expressziója az esetek 20%-ában volt megfigyelhető. Ezek PD-L1 expressziója és a tumorsejtek ALCAM vagy PD-L1 expressziója között a tanulmány egyértelmű összefüggést igazolt. A tumorsejtek ALDH1 és SALL4 fehérje expressziója a vizsgálat alapján jelentősen kisebb arányban (rendre 1, valamint 2%-ban) volt detektálható. Túléléssel kapcsolatos elemzések az ALCAM-, vagy PD-L1 pozitív tumorok kapcsán rosszabb prognosztikai adatokat rögzítettek. Multivariáns Cox hazárd regressziós analízis a két fehérjét potenciális független rizikófaktorként azonosította (P mindkét esetben: <0,01).

A tanulmány eredményei arra engednek következtetni, hogy az ALCAM és PD-L1 fehérjék a malignus pleurális mesothelioma igen hasznos prognosztikai markerei lehetnek, melyek a betegek kezelésével kapcsolatos tervezést jelentősen megkönnyíthetik.

^#Az ALCAM (activated leukocyte cell adhesion molecule/ CD166) egy transzmembrán protein, az immunglobulin fehérjecsalád tagja. Normál sejtekben angiogenetikus és immunológiai szabályozó szerepet tölt be, míg rosszindulatú elváltozásokban az invázióért, migrációért és távoli metasztázis képződésért felel. Mindezek mellett az ALCAM napjainkban az egyik daganatos őssejt markerként is ismert, hasonlóképp az ALDH1-hez és a SALL4-hez.

^##A PD-L1 (CD27)/PD-1 (PDCD1/CD279) sejten belüli jelátviteli útvonal a normál sejtekben a megfelelő immunválasz kialakításáért felel. Ezen útvonal elemei patológiás aktiváció következtében a tumorsejtek immunrendszert kikerülő folyamataiban játszanak közre. A PD-L1 expressziója mind ez idáig számos daganatféleségben igazolódott már, egyes esetekben agresszívabb lefolyással, valamint szegényes klinikai kimenetellel összefüggésben. Egyes elemzések a PD-L1 expresszióját MPM-ákban is leírták.

Forrás: Humán Pathology