Egy új szisztematikus áttekintés és metaanalízis szerint a nem alkoholos zsírmájbetegségben (NAFLD) szenvedő betegek májának zsírtartalmát a testmozgás -még fogyás hiányában is- jelentősen képes csökkenteni.
A lép megnagyobbodása számos kiváltó okra vezethető vissza, de hátterében rendszerint valamilyen szisztémás betegség áll. A beteg tünetei utalhatnak fertőző betegségre, daganatos megbetegedésre, elsődleges májbetegségekre vagy vérképzőszervi okokra. A fizikális vizsgálat során észlelt megnagyobbodott lép esetén célszerű hasi ultrahangvizsgálatot végezni. A splenomegalia leginkább az alapbetegség megfelelő kezelésével csökkenthető, bizonyos esetekben splenectomiát, vagy a lép méretét redukáló terápiát alkalmaznak. Az akut fertőzések, a vérszegénység és a lépruptúra a splenomegalia leggyakoribb szövődménye. A megnagyobbodott lép esetén a ruptúra fokozott rizikója miatt a kontakt sportok kerülése javasolt.
Az átlagos kávéfogyasztás (körülbelül 3-5 csésze naponta) segít megelőzni számos krónikus megbetegedést a koffein számos egyedülállóan előnyös tulajdonsága okán.
Egy friss tanulmány szerint a napi aszpirinszedés megelőzi, hogy a nem alkoholos zsírmáj betegség májfibrózissá és a nem alkoholos steatohepatitis-szé progrediáljon.
Az alkoholos májbetegség az egyik leggyakoribb idült májbetegség, melynek teljes klinikai spektrumában – a tünetmentes zsírmájbetegségtől az előrehaladott cirrózisig – alapvető az alkoholfogyasztás abbahagyása, a teljes absztinencia, amely meghatározza a kórlefolyást és a hosszú távú kimenetelt.
Az alkohol a bibliai Noé óta örökzöld téma az irodalomban, majd az orvostudományban. Egy új szubdiszciplína, az alkohológia átfogóan foglalkozik a kérdéssel. A következő oldalakon nemcsak az alkoholos májbetegségről, annak patogeneziséről, diagnosztikájáról és kezeléséről, a toxikus alkoholokról, az absztinencia jelentőségéről lesz szó, hanem széles kitekintést nyújtó, átfogó, orvostörténelmi dokumentumokat és ismereteket tartalmazó írásokat is olvashatunk, amelyekhez az egyik legrangosabb folyóirat, a New England Journal of Medicine cikkének magyar nyelvű bemutatása csatlakozik.
A nem alkoholos zsírmáj és súlyos formája, a nem alkoholos szteatohepatitisz ma a leggyakoribb májbetegség. Patogenezise csak részben tisztázott, de sok új ismerettel gazdagodtunk az utolsó évtizedben. A kórfolyamat alapja az elhízás és az inzulinrezisztencia, a következmény: krónikus, alacsony fokú szisztémás gyulladás, májfibrózis, cirrózis, májrák, a kardiovaszkuláris morbiditás és a krónikus vesebetegség fokozott kockázata. Diagnózisa biopszián alapul, a kórismézésben az ultrahang mellett számos nem invazív eljárás kap szerepet. Speciális farmakoterápia nincs, alapvető a testsúlycsökkentés, diéta, fizikai aktivitás jelentőségének tudatosítása a gyógyulás és a progresszió megelőzése érdekében.
A májcirrózis a legutóbbi időkig az idült májbetegségek irreverzibilis végállapotának tűnt. Amióta egyes májbetegségek oki kezelésére hatásos gyógyszerek vannak a kezünkben, szaporodnak a példák az előrehaladott májfibrózis regressziójára, sőt a májcirróziséra is. További ígéretes kutatási irány a fibrogenezis gyógyszeres gátlása/visszafordítása, valamint az őssejtek felhasználása a szövetregenerációban és az immunológiailag testazonos donorszervek létrehozásában.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.