Az edzés csökkenti a máj zsírtartalmát nem alkoholos zsírmájbetegségben
Egy új szisztematikus áttekintés és metaanalízis szerint a nem alkoholos zsírmájbetegségben (NAFLD) szenvedő betegek májának zsírtartalmát a testmozgás -még fogyás hiányában is- jelentősen képes csökkenteni.
A kezelésre adott válasz eléréséhez a fogyástól függetlenül 750 feladat metabolikus ekvivalens (MET)-perc/hét edzésadag – vagy heti 150 perc gyors gyaloglás – volt szükséges. (A feladat anyagcsere-egyenértéke (MET) annak objektív mérőszáma, hogy egy személy testtömegéhez viszonyítva milyen arányban fogyaszt energiát bizonyos fizikai tevékenység végzése közben egy megegyezés szerint 3,5ml oxigén/kg/perc referenciaértékhez viszonyítva, ami nagyjából megegyezik a nyugodt ülés során elhasznált energiával.)
Dr. Jonathan Stine (Hershey Medical Center, Hershey, Pennsylvania) és munkatársai a The American Journal of Gastroenterology folyóiratban online megjelent munkájukban eredményeik alapján azt a következtetést vonták le, hogy jóváhagyott gyógyszeres kezelés vagy gyógymód hiányában minden NAFLD-ben szenvedő beteg számára javasolt az életmód módosítása, az étrend megváltoztatása és a
A tanulmány szerzői azt írják, hogy a gyakorlati edzés, amely magában foglalja a fizikai erőnlét javítását célzó tervezett és strukturált fizikai tevékenységet, számos előnnyel jár a NAFLD-ben szenvedő betegek számára. Az előnyök közé tartozik a májzsír csökkenése, a fizikai erőnlét, a testösszetétel, az érrendszeri biológia és az egészséggel összefüggő életminőség javulása.
Nem világos azonban, hogy a gyakorlati edzés eléri-e a májzsír 30%-os vagy nagyobb relatív csökkenését, ami a klinikailag minimális különbségnek tekinthető, és a szövettani válasz helyettesítője vagy a májfibrózis javulása.
Szisztematikus metaanalízisükben Stine és munkatársai az MRI-vel mért májcsökkenés bizonyítékait elemezték a különböző dózisokban végzett edzésre adott válaszként, ahol a 30%-os vagy annál nagyobb relatív csökkenés volt az elsődleges végpont. Olyan randomizált, kontrollált vizsgálatokat elemeztek, amelyekben a NAFLD-ben szenvedő felnőttek edzésprogramokban vettek részt.
Az elemzett 14 vizsgálat összesen 551 résztvevőt tartalmazott. A betegek átlagéletkora 53 év, az átlagos testtömegindexük 31 kg/mg 2 volt. Az edzésprogramok időtartama 4 és 52 hét között változott, és különböző típusú gyakorlatokat tartalmazott, mint például aerob, nagy intenzitású intervallum, rezisztencia és aerob+ rezisztencia edzés. A testedzések egyetlen vizsgálatban sem eredményeztek a szövettani válaszhoz szükséges klinikailag jelentős súlycsökkenést (7-10%). Az átlagos fogyás körülbelül 2,8% volt az edzésen részt vevők körében. Összességében hét, 152 résztvevőt felölelő vizsgálatban tapasztalták az MRI-vel mért májzsír 30%-os vagy annál nagyobb relatív csökkenését, amely 34%-os volt az edzésben részt vevők és 13%-os a kontroll csoport esetén.
Általánosságban elmondható, hogy az edzésen részt vevők 3,5-szer nagyobb valószínűséggel érték el az MRI-vel mért májzsír 30%-os vagy annál nagyobb relatív csökkenését, mint a kontroll csoport tagjai. A testgyakorlást végző 338 személynél a májzsír átlagos abszolút változása -6,7% volt, a kontrollcsoportba tartozó 213 betegnél pedig -0,8%. Az MRI-vel mért májzsír abszolút változásának összesített átlagos különbsége az edzést végzőknél a kontrollhoz képest -5,8% volt.
Az MRI-vel mért májzsír relatív változását illetően a kutatók kilenc vizsgálat 195 betegének adatait elemezték – közülük 118-an edzésprogramokat végeztek, és 77-en tartoztak a kontroll csoportokba. Az átlagos relatív változás -24,1% volt az edzést végzők és +7,3% a kontroll személyek csoportjában. A edzést folytatók és a kontrollok közötti relatív változás összesített átlagos különbsége -26,4%.
Mind a 14 vizsgálatban a heti 750 vagy annál több MET-perces edzés jelentős választ eredményezett. Ez heti 150 perc közepes intenzitású testmozgásnak, például tempós gyaloglásnak, vagy heti 75 perc erőteljes intenzitású gyakorlatnak, például kocogásnak vagy kerékpározásnak felel meg. A heti 750 MET-perces programot teljesítő résztvevők MRI-vel mért májzsírja -8%-os abszolút és -28,9%-os relatív átlagos különbséget mutatott a hetente 750 MET-percnél kevesebbet mozgók -4,1% és -22,8%-ával szemben. A heti 750 vagy több MET-perces edzés a résztvevők 39,3%-ánál az MRI-vel mért májzsír 30%-os vagy annál nagyobb relatív csökkenését eredményezte, szemben a heti 750-nél kevesebb MET-perces edzést teljesítők 25,7%-ával.
Az edzésre adott válasz független volt a klinikailag jelentős, több mint 5%-os testtömeg-csökkenéstől, tehát a testsúlycsökkenés a korábbi feltételezésekkel szemben nem volt a májszövettan jelentős javításához.
Stine és munkatársai kutatásaik folytatásaként közvetlenül hasonlítják össze a heti 750 MET-perces és heti 1000 MET-perces testmozgást a biopsziával bizonyított, nem alkoholos steatohepatitisben vagy a NAFLD progresszív típusában szenvedő felnőttek szokásos klinikai ellátásával.
A testmozgás a májzsír csökkentése mellett más előnyökkel is jár, mint például a kardiorespiratorikus fittness, a testösszetétel és az erek biológiája is javul.
Dr. Jill Kanaley hasonló kutatásában azt találta, hogy a közepes és nagy intenzitású testmozgás csökkentheti az intrahepatikus lipidtartalmat és a NAFLD kockázati tényezőit, függetlenül a hasi zsír- vagy testtömeg-csökkenéstől.
Forrás:
Stine, J.G., Kara DJ., Zach P et. al: Exercise Training Is Associated With Treatment Response in Liver Fat Content by Magnetic Resonance Imaging Independent of Clinically Significant Body Weight Loss in Patients With Nonalcoholic Fatty Liver Disease: A Systematic Review and Meta-Analysis. The American Journal of Gastroenterology ():10.14309/ajg.0000000000002098, January 30, 2023. | DOI:
