Az aszpirin és a zsírmáj progressziója
Egy friss tanulmány szerint a napi aszpirinszedés megelőzi, hogy a nem alkoholos zsírmáj betegség májfibrózissá és a nem alkoholos steatohepatitis-szé progrediáljon.
Mivel az USA-ban drámaian nő a nem alkoholos zsírmáj betegség (NAFLD) gyakorisága és prevalenciája (jelenleg mintegy 50 milliót is eléri az ilyen betegek száma), nagy erőfeszítéssel kutatnak egy olyan gyógyszer után, amely csökkenteni tudná az NAFLD progressziójának kockázatát.
Az NAFLD- betegségben (a zsírnak a májban történő felszaporodásában) szenvedők akár 25%-ában is progresszió következik, a májban fibrózis alakul ki, amely a cirrhosis, a rák, a halál kockázatát hordozza magában. Bár ma már számos bizonyíték támasztja alá, hogy a napi aszpirinszedés nem alkalmas a kardiovaszkuláris betegségek primer prevenciójára, de állatkísérletek és néhány előzetes vizsgálat szerint alkalmas lehet a NAFLD-ben a betegség nem alkoholos steatohepatitisbe (NASH) történő átalakulásának megelőzésére.
Dr. Tracey Simon (Massachusetts General Hospital and Harvard Medical School in Boston) és munkatársai a Clinical Gastroenterology and Hepatology c. lapban 2019. május 8-án online megjelent prospektív vizsgálatukba a Massachusetts General Hospital NAFLD Repository anyagából 2006 és 2015 között 361, biopsziával igazolt NAFLD-s beteget vettek be. A májbiopsziákat független patológus is ellenőrizte. A résztvevők közül 151-en már a vizsgálat indulásakor is aszpirint szedtek, leginkább (54%-ban) primer kardiovaszkuláris prevenció céljából. Az aszpirinszedés átlagos időtartama 2,5 év volt. A betegeket a klinikai standardoknak megfelelően 3-12 havonként ellenőrizték, 3 nem invazív méréssel monitorozták a fibrózisba való átmenetet (Fibrosis-4, NAFLD fibrosis score, aszpartát aminotranszferáz/thrombocyta arány). A cirrhotikus betegeknél félévenként ultrahanggal figyelték, hogy betegségük nem alakul-e át hepatocelluláris carcinomává. Minden résztvevőt átlagosan 7,4 éven át követtek. Az adatokat életkor, nem, etnikum, BMI, diabetes, magas vérnyomás, hiperlipidémia, dohányzás, koronária-betegség, sztatin- és metformin használat szerint rendezték.
Azt tapasztalták, hogy azoknál a betegeknél, akik naponta aszpirint szedtek, már a vizsgálat kezdetekor is 46%-kal kisebb volt a fibrózis kockázata, mint azokban, akik nem szedték rendszeresen az aszpirint (OR: 0,54, 95%CI 0,31-0,82), és a hosszabb aszpirin-használat már a beválasztásnál is szignifikánsan alacsonyabb fibrózis kockázatot jelentett (Ptrend = 0,016). A kiinduláskor korai stádiumú NAFLD-ben szenvedők (n = 317) közül 86-nál alakult ki komolyabb fibrózis a vizsgálat ideje alatt. Ezeket a résztvevőket tovább elemezve látszott, hogy a naponta aszpirint használóknál szignifikánsan kevesebb előrehaladott fibrózis alakult ki (Gray P-érték < 0,001) és 37%-kal alacsonyabb volt az előrehaladott fibrózis kialakulásának kockázata az aszpirint csak időnként használókhoz képest (igazított HR: 0,63, 95%CI 0,543-0,85). Az aszpirint hosszasan használók esetén szignifikánsan kevesebb fibrózis keletkezett (P trend = 0,026), a kockázat a napi aszpirin-használat hosszával arányosan egyre csökkent. A fibrózis kockázatának csökkenéséhez legalább 2 év aszpirin használat volt szükséges (igazított HR: 0,64, 95%CI 0,45-0,86), és a kockázat leginkább legkevesebb 4 év aszpirin használat után alakult ki (igazított HR: 0,50, 95%CI 0,35-0,73).
A szerzők maguk is tudatában vannak vizsgálatuk számos korlátjával: az aszpirin szedést a résztvevők saját beszámolói alapján regisztrálták, bár ezt a hibát a kórlapok ellenőrzésével csökkentették. A legtöbb résztvevő (79%) fehérbőrű volt, közülük relatíve kevesen szedtek diabetes elleni gyógyszereket. A máj-fibrózist a kutatók legtöbbször csak nem invazív módszerekkel állapították meg, ami nem teljesen egyértelmű és pontos. Végül a progrediáló fibrózisban szenvedőknek időnként az aszpirin elhagyását is ajánlották, ami torzíthatta az eredményeket.
Ez volt az első prospektív vizsgálat, melyben bizonyítani tudták, hogy az aszpirin enyhíteni tudja a NAFLD-ben szenvedő betegek májának szövettani eltéréseit és csökkenti a májfibrózis kialakulásának kockázatát, ami biztató, de jelenleg még nincs közvetlen klinikai következménye.
Forrás:
