Az elhízás világméretű népegészségügyi problémává terebélyesedett az elmúlt évtizedekben. Globálisan több mint 650 millió felnőtt küzd elhízás­sal, és százmilliókat érint gyermek- és serdülőkorban. Az elhízás számos kardiometabolikus szövődmény kialakulásának kockázatát növeli. Rontja az életminőséget és csökkenti a várható élettartamot, jelentős társadalmi és gazdasági terhet ró az egészségügyi rendszerekre, a megnövekedett ellátási igény és a csökkenő munkaképesség miatt. A cikkben átfogó képet kaphatunk az elhízás epidemiológiájáról, patofiziológiai hátteréről, legfőbb szövődményeiről; a metabolikus, kardiovaszkuláris, onkológiai, pszichés és mozgásszervi következményeiről, diagnosztikai kritériumairól és mód­szereiről, valamint a kezelési lehetőségekről, a megelőzés stratégiáiról és a népegészségügyi programokról is.

A háttérben zajló alacsony aktivitású krónikus gyulladás köti össze az obezitást, az inzulinrezisztenciát, a 2-es típusú cukorbetegséget, valamint ezek szövődményeit. A kezelés során az étrend, a mozgás és a bariátriai beavatkozások hatékonysága mellett az antidiabetikus terápia is gyulladáscsökkentő hatású.

Az obezitáshoz társuló, a metabolikus zavarral asszociált zsírmáj a leg­gyakoribb májártalom, az esetek egy részében cirrhosishoz, májrákhoz vezethet. A diagnózis, a kezelés és a gondozás a társszakmák képviselőinek szoros együttműködését igényli.

Az újonnan felfedezett molekula, amely gátolja a barna zsírszövet aktivitását gyógyszercélpontként új fordulatot hozhat az obezitás kezelésében.

 Az elhízás napjaink egyik legsúlyosabb népegészségügyi problémája, amely világszerte és Magyarországon is egyre na­gyobb terhet ró az egészségügyi ellátórend­szerre. Krónikus, progresszív betegségként számos súlyos társbetegség – mint a 2-es típusú cukorbetegség, kardiovaszkuláris elváltozások, metabolikus szindróma és bi­zonyos daganattípusok – kialakulásában ját­szik kulcsszerepet. Az obezitás komplexitása multidiszciplináris megközelítést igényel mind a diagnosztika, mind a terápia terén.

Az elhízás olyan világjárvány, amely 2050-re a gyermekek egyharmadát is el fogja érni.

A betegek csaknem fele egy éven belül abbahagyja a GLP-1 terápiát. Az abbahagyást követő testsúlygyarapodás viszont ösztönzőleg hat az újrakezdésre.

Egy amerikai tanulmány az obezitással kapcsolatos egészségügyi kiadások számszerűsítését végezte el.

A 6-12 év közötti gyerekek körében végzett fázis III. SCALE KIDS klinikai vizsgálat eredményei igazolták a liraglutid hatásosságát és biztonságosságát.