A válságos állapotba kerülő betegek immunrendszere is igen erőteljesen reagál az új koronavírusra, és talán épp ez okozza a problémát.

A citokinviharral jellemezhető haemophagocytás lymphohistiocytosis (HLH) primer formájában genetikai eltérések vezetnek a citotoxikus sejtfunkció zavarához, míg a másodlagos formákban infekció, malignus betegség, gyul­ladásos reumatológiai kórkép, primer immunhiány vagy gyógyszeres kezelés provokáló szerepe feltételezhető.

Azok a szerencsések, akik túlélték a súlyos COVID-19 fertőzést, rehabilitációra szorulnak, és hosszú út vezet a gyógyulásukhoz.

Amíg nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy az angiotenzin-konvertáz enzim (ACE) gátlószerei növelik a fertőzésveszélyt, mindenképp folytas­suk adásukat, mert elhagyásuk a betegek állapotának rosszabbodását eredményezi.

Egyre több kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy az akut respiratorikus distressz szindróma kezelésére alkalmazott standard légzésterápia valóban a legmegfelelőbb módszer-e a COVID-19 pneumonia kezelésére.

Az Egyesült Államokban a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) z COVID-19 fontos kockázati tényezői közé sorolja az asztmát.

Az e-cigaretták szívásához (vaping, párologtatás) társuló légzőszervi megbetegedések egyre gyakoribbak, olyannyira, hogy külön szót is alkottak a betegség megjelölésére.

Az e-cigaretták használata óta ugrásszerűen emelkedik a súlyos tüdőkárosodások száma az USA ban.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a refrakter hipotenzió kezelésére szolgáló Giapreza (angiotenzin II acetát) készítményt.

Az akut respirációs distressz szindróma első, módosításokkal ma is elfo­gadott leírását Asbaugh és Bigelow közölte 1967-ben a Lancetben. Azóta a klinikai ismeretek gyarapodásával többször módosították a tünetcsoport leírását, a nómenklatúrát is beleértve. A jelenleg elfogadott berlini definíció enyhe tüdősérülést (ALI), valamint középsúlyos és súlyos ARDS-t különböz­tet meg.