Heveny derékfájás
A középkorúak és az idősebbek közül sokan szinte már az élet természetes velejárójának tekintik az enyhe vagy mérsékelt fokú derékfájást. Pedig ennek nem kell szükségképpen így lennie.
A heveny derékfájás a gyakorisági sorban előkelő helyen áll a háziorvosi vizitek okai között. A népesség jelentős hányada – egyes felmérések szerint akár több mint 80 százaléka – él át élete során legalább egyszer derékfájásos epizódot. A fájdalom többnyire csak enyhe vagy közepes fokú, tartósan fennállhat vagy időről időre visszatérhet.
Mi okozza a derékfájást?
Az okok megértéséhez nagy vonalakban ismernünk kell a gerinc anatómiai felépítését. Testünk csontos és porcos képletekből, illetve izmokból és lágyrészekből felépülő támasztórendszerének szilárd alapját a gerincoszlop képezi. E tájékoztatónk szempontjából a gerincoszlop érintett szakasza az öt ágyékcsigolyából felépülő alsó gerincszakasz, melyhez a keresztcsont, ennek folytatásában pedig a farokcsont csatlakozik. A csigolyák között elhelyezkedő porckorongok kocsonyás, zselészerű anyaguk révén a gerincet érő lökéshullámok csillapításában vesznek részt, egyben biztosítják a gerincoszlop kellő rugalmasságát. A csigolyák közötti és melletti szalagok tovább növelik a gerincoszlop teherbíró képességét oly módon, hogy a rugalmasság megmarad. A gerincoszlop megtámasztását a környező izmok biztosítják.
A csigolyák által közrezárt csontos térben lévő gerincvelőből a csigolyák alkotta réseken keresztül idegek futnak testünk minden pontjára.
Derékfájás általában akkor lép fel, ha az imént felsorolt anatómiai képletek bármelyikét fokozott, egyenlőtlen, aszimmetrikus vagy a fiziológiástól jelentősen eltérő terhelés éri. Ilyenkor a szervezet – pl. a gerinc körüli izmok fokozott igénybevételével – egy ideig ellensúlyozza a kóros terhelést, a kompenzáló mechanizmusok kifáradását követően azonban derékfájás lép fel. A kiváltó tényező hosszabb idő után szervi elváltozásokat is okoz – pl. a porckorongok kocsonyás anyagát összetartó rostos gyűrű részleges vagy teljes szakadása miatt a porckorong belső lágy anyaga a gerinccsatornába boltosul, és létrejön a porckorongsérv, mely a környező képletek – elsősorban idegek – nyomása révén okoz fájdalmat. Máskor a csigolyák kopása, illetve a peremszéleken megjelenő csontos felrakódások felelősek a panaszokért.
Bizonyos tényezők jelenlétében nagyobb eséllyel jelentkezik derékfájás. Ilyen pl. a túlsúly, az idős kor, a dohányzás. Az átlagosnál gyakrabban fordul elő deréktáji fájdalom a nőknél, valamint azoknál, akik ülő életmódot folytatnak vagy munkájuk révén gerincüket tartósan fokozott mértékben vagy egyenlőtlenül terhelik. Bizonyos mentális betegségek (pl. szorongás, depresszió) mellett is gyakoribb a derékfájás.
A derékfájás típusai
A derékfájás többféle szempont alapján sorolható be. Fennállásának időtartama alapján megkülönböztetünk idült (krónikus) és heveny (akut) formát. Utóbbi időtartama nem haladja meg a 4 hetet; az idült derékfájás 12 hétnél régebb óta áll fenn, a köztes, ún. szubakut formában pedig a fájdalom 4 hétnél hosszabb, de 12 hétnél rövidebb ideig nem múlik el.
A derékfájás felosztható aszerint is, hogy a beteg szubjektív panaszai mögött kimutatható-e objektív eltérés. Az esetek többségében ilyen ok nem igazolható, ilyenkor az orvosok aspecifikus derékfájásról beszélnek. Más esetekben a fájdalom okaként jól körülírható eltérés vagy betegség valószínűsíthető, így pl. a gerinc kopásos betegsége (artrózis), porckorongsérv, ritkábban fertőzés, daganat, sérülés, fejlődési rendellenesség stb.
Mit jelent az, hogy "isiász"?
A köznyelvben isiásznak is nevezett derékfájás esetében a fájdalom oka, hogy a gerincvelőből a test perifériás részei felé futó ideggyökök, illetve -rostok nyomás alá kerülnek vagy vongálódnak. Ilyenkor a fájdalom nem korlátozódik a gerinc területére, hanem az ideg lefutása mentén is jelentkezik. Tipikus isiászos fájdalom a végtagok felé kisugárzó, sokszor nyilallásszerű érzés, melynek már a helye alapján valószínűsítheti az orvos, hogy az ágyéki gerinc melyik szakaszán van a baj.
Az ideggyökök érintettsége nemcsak fájdalomban nyilvánulhat meg, hanem előfordulhat az érintett területen zsibbadás, érzészavar vagy izomgyengeség is. Súlyosabb idegi érintettség esetén a vizelet- és/ vagy székletürítés is zavart szenvedhet.
Az isiászos fájdalom az esetek túlnyomó többségében a porckorongok károsodására, a porckorong kiboltosulására, súlyosabb esetben porckorongsérvre vezethető vissza.
A derékfájás kivizsgálása
Mint minden más panasz, úgy a derékfájás okának kiderítése is alapos kikérdezéssel kezdődik. Az orvos rákérdez, hogy a fájdalom mióta áll fenn, milyen jellegű, esetlegesen milyen egyéb tünetek vagy panaszok társulnak hozzá, illetve észlelt-e a beteg olyan körülményeket, amelyek a fájdalmat enyhítik vagy provokálják. Ezt követi a fizikális vizsgálat. Az orvos megfigyeli a beteg testtartását, mozgását, bizonyos műfogásokkal igyekszik tisztázni a fájdalom eredetét.
Amennyiben a kórelőzmény és a fizikális vizsgálat nem jelez komolyabb betegségre utaló figyelmeztető jeleket, viszonylag nagy biztonsággal felállíthatja az orvos az aspecifikus derékfájás diagnózisát. Ilyenkor további diagnosztikai lépésekre általában nincs szükség, megkezdődhet a fájdalom enyhítését és a funkció javítását célzó tüneti kezelés (fájdalomcsillapítás, fizioterápia stb.).
Vannak azonban olyan jelek, melyek komolyabb betegségre figyelmeztethetnek, ennélfogva további diagnosztikai lépéseket tesznek szükségessé.
Ilyen jelek többek között, ha a fájdalom:
• az idő múlásával fokozatosan súlyos-bodik;
• fekvésre vagy nyugalomba helyezésre sem enyhül;
• a mellkas vagy a végtagok felé kisugárzik;
• a láb vagy a lábszár izmainak gyengeségével társul;
• érzészavarral társul;
• vizeletelakadás vagy székletürítési zavar is kíséri stb.
Ilyen esetekben a képalkotó módszerek segíthetnek a háttérben álló elváltozások felderítésében. Ezek közül is a mágnesrezonancia-vizsgálatnak (MRI) van kiemelt jelentősége, mely részletgazdag képet ad a lágyrészekről és az idegekről. Amennyiben elsődlegesen a csontok ábrázolása a cél (pl. traumát követően), akkor inkább a komputertomográfia (CT) a választandó módszer. A hagyományos kétirányú röntgenfelvétel a modern képalkotó technikák elterjedése nyomán jórészt kiszorult a derékfájás diagnosztikájának gyakorlatából.
Módszerek a derékfájás kezelésére
A választott kezelést alapvetően a háttérben álló ok szabja meg. Amennyiben a panaszok mögött szervi eltérés nem mutatható ki, általában tüneti kezelésre kerül sor fájdalomcsillapítók/gyulladáscsökkentők – elsősorban ún. nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) – és izomlazítók adásával. A panaszok csökkentésére, a funkció javítására fizioterápia is szóba jön. Ha a derékfájás okaként szervi eltérés igazolható, a kezelés célja ennek lehetőség szerinti megszüntetése. Pl. konzervatív terápiára nem javuló porckorongsérv esetén műtét válhat szükségessé.
A terápiás terv felállítása az orvos feladata. Nagyon fontos, hogy a beteg – az orvosi utasítások betartása mellett – igyekezzen fenntartani fizikai aktivitását. Gyakori aggodalom a betegek részéről, hogy a mozgás további károsodást vagy állapotromlást okozhat, ezért az ettől való félelmükben túlzottan kímélik magukat. A valóság azonban az, hogy az orvos által engedélyezett mozgásformák nemcsak lehetségesek, hanem szükségesek is, mivel így biztosítható a legnagyobb mértékben a funkció és a mozgásképesség megőrzése, illetve helyreállítása.
Megelőzhető-e a derékfájás?
A fizikai aktivitás fenntartásáról már esett szó. Az akut tünetek lezajlása után gyógytornával erősíthetők a gerinc környéki izmok, melyek fontos szerepet játszanak a derékfájás prevenciójában.
Amennyiben valamilyen jól körülírható életmódbeli tényező valószínűsíthető a panaszok hátterében, célszerű ennek kiiktatására törekedni, pl. a gerincet terhelő munkahelyi környezet megváltoztatásával, a munkahely ergonomikus kialakításával, az autóülés magasságának és az üléstámla dőlésszögének optimális beállításával. A derékfájós beteg jól teszi, ha fekvőhelyként viszonylag kemény, jó alátámasztást biztosító matraccal ellátott ágyat választ.
A mozgásformák közül elsősorban az úszás és a megfelelő tempójú gyaloglás javasolható. A mozgásprogram megkezdése előtt azonban mindenképpen ajánlatos orvos, fizioterapeuta vagy gyógytornász javaslatát kikérni, hiszen pl. az úszásnemek között van olyan, amelyik előnyösen befolyásolja a derékfájós beteg állapotát, míg az úszás más formái akár ártalmasak is lehetnek.
EZ A TÁJÉKOZTATÓ NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST. A BETEGEK SZÁMÁRA KÉSZÍTETT MÁSOLATOKTÓL ELTEKINTVE FELHASZNÁLÁSA CSAK A KIADÓ ÍRÁSOS HOZZÁJÁRULÁSA NYOMÁN ENGEDÉLYEZETT.
