A Churg–Strauss-szindróma diagnózisa és kezelése
Főbb tézisek:
1. A vasculitisből, asthmából és hypereosinophiliából álló triász Churg–Strauss-szindrómára utal. A diagnózis megerősítésében segítséget nyújtanak a szerológiai (ANCA) és a képalkotó vizsgálatok. A diagnózis alátámasztásának legbiztosabb módja továbbra is a biopszia.
2. Az asthma kezelésére használt leukotriénreceptor-antagonisták lehetővé teszik a glükokortikoidok dózisának gyors csökkentését, így fény derülhet az esetleges lappangó Churg–Strauss-szindrómára. A Th2-citokinek fontos szerepet játszanak a tünetegyüttes patogenezisében, ezért a jövőben a célzottabb kezelési stratégiák kiindulópontját képezhetik.
3. A kezelés a betegség súlyosságától és stádiumától függően többnyire immunszuppresszív szerekkel (cyclophosphamid, methotrexat) kombinált glükokortikoidok adásából áll. Újabb lehetőség a rekombináns interferon-a-val, rituximabbal vagy TNF-a-gátlókkal történő kezelés.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!