A CT-vizsgálat az izomvesztés hatásainak előrejelzésére

AUC Davis és a Wake Forest Baptist orvosi központok az American Journal of Roentgenology legfrissebb számában megjelent eredményei azt jelezték, hogy a gerinc stabilizálásában kulcsfontosságú izmok tömegének csökkenése rövidebb túléléssel társul csípőtöréseket követően.

Míg a „kulcs”izmok CT-vizsgálatát eddig is használták az adott betegnél várható kimenetel előrejelzésére, a most megjelent vizsgálat az első, mely képalkotó vizsgálati eredmények alapján elemezte az időskori sérülések gyakori típusaként számon tartott csípőtáji törések, kórházi felvételek és rokkantság közötti korrelációkat időskorú egyesült államokbeli populáció adatai alapján.

Az első szerző, Robert Boutin hangsúlyozza, hogy az orvosoknak ismerniük kell az izomvesztés (sarcopenia) mértékét ahhoz, hogy felmérhessék az adott beteg esendőségét és terápiás döntéseket hozhassanak. A kedvező életkilátásokkal rendelkező betegek csípőtörése például csípőízületi arthroplasticával kezelhető, melynek nyomán alacsonyabb a reoperációk aránya, teljesebb a csípőízület funkciója és jobb a betegek életminősége. Ezzel szemben többet profitálnak egy egyszerűbb sebészeti beavatkozásból azok az idős sérültek, akiknek klinikai és képalkotó vizsgálati leletei fokozott esendőséget jeleznek.

„Ahogyan a beteg öregszik, úgy nyer egyre nagyobb jelentőséget a legbiztosabb és legelőnyösebb ortopédiai kezelés alkalmazása, ennek megtervezéséhez azonban egyelőre nem rendelkezünk objektív eszközökkel – magyarázza a közlemény megírásában első szerzőként közreműködő radiológus professzor. − Az izmok mellett a csípőízületet alkotó csontok állapotának felmérésére is alkalmas CT-vizsgálat segíthet prognosztizálni az életkilátásokat és az adott beteg igényeihez szabni a kezelést. Azért tartom izgalmasnak most közzétett eredményeinket, mert az izmokra vonatkozó információk bármely CT-felvételről leolvashatók, készüljön a vizsgálat akár a mellkasról, a hasról vagy a kismedencéről, így a további elemzések többletvizsgálatok és többletköltségek nélkül elvégezhetők, ahhoz nincs szükség további berendezésekre vagy szoftverekre sem.”

A vizsgálatban csaknem 300-an vettek részt olyanok, akik 65 évesnél idősebbek voltak, és elesés kapcsán elszenvedett csípőtáji törés miatt álltak kezelés alatt a 2005 és 2015 közötti időszakban. Mindegyikük esetében csípőtörés miatt került sor CT-vizsálatra, annak megerősítése vagy kizárása céljából.

A szerzők az ágyéki és háti gerincszakaszon elemezték a paravertebralis izmok méretét és denzitását. Az így kapott adatokat a National Death Index alapján gyűjtött mortalitási adatokkal vetették össze.

Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgálat 10 éve alatt szignifikánsan jobb túlélés volt várható azokban az esetekben, ahol ezen izmok állapota megfelelőnek bizonyult CT-vizsgálattal.

A most közzétett tapasztalatok jelentőségét az adja, hogy az izmok CT-vizsgálatával kapcsolatos korábbi kutatásokba jórészt rákbetegeket vontak be, és a mintanagyság is meghaladta a mostanit – emeli ki a rangidős szerző, Leon Lenchik, a Wake Forest radiológusa. „Figyelemreméltó az a tény, hogy képesek voltunk előre jelezni a túlélést rákbetegségben nem szenvedők kis csoportjában” – fogalmaz.

A szerzők azt remélik, hogy tanulmányuk nyomán újabb vizsgálatok indulnak a világszerte epidémiásnak számító sarcopenia jobb megismerésére, melyek eredményeként a mostaniaknál jobb ortopédiai terápiás megoldások születnek az idős sérültek számára. „Ha a sarcopeniát olyan önálló kórállapotnak tekintjük, mely támpontot nyújthat a későbbi életkilátások prognosztizálására, akkor ez új diagnosztikai és terápiás megközelítések felé nyithatja meg az utat” – véli dr. Boutin.